2008. április 27., vasárnap
2008. április 13., vasárnap
2008. március 22., szombat
2008. március 21., péntek
2008. március 15., szombat
KÉPMISSZIÓ: Virágvasárnap
A nagyhét nyitányaként Jézus bevonul Jeruzsálembe - a te szívedbe betérhetett-e már?!
2008. március 10., hétfő
2008. március 2., vasárnap
SZÓMISSZIÓ - Friss böjti örömüzenet
Adámi Johanna evangélikus teológus mai igehirdetése Győrött
(2008. 03. 02. – Böjt 4. vasárnapja – Ézs 54, 7-10)
ISTEN ÖRÖKKÉVALÓ SZERETETTEL SZERET MINKET
Kedves Gyülekezet!
Életünk átélt eseményei között kitörölhetetlenül ott vannak a kudarcok. Kellemetlen érzések, amelyek sokszor elhatalmasodnak rajtunk. Csalódásainkban keressük a kapaszkodó-kat. Próbáljuk bebiztosítani magunkat, tervezgetünk, érdekeinket keressük. Ha azonban meg-rendül a magunk erejébe vetett bizalmunk, lelki életünkben földrengés ér, az építményeink megdőlnek. A földrengések általában a törésvonalak mentén törnek ki. Azt gondolom, két ilyen fontos törésvonal van az életünkben. Az első, a legmélyebb és leglényegesebb az Isten-nel való kapcsolatunk területe. A második az emberekkel való kapcsolataink. Gyakran élünk át kisebb-nagyobb rengéseket mindkét helyen. Lehetnek ezek alig érzékelhetőek, mint egy veszekedés, félreértés, családi vagy munkahelyi konfliktus, amit hamar helyre lehet hozni. De vannak olyan földmozgások, amelyek során szinte elveszítjük a lábunk alól a talajt, és egész életünk átrendeződik. Lehet ilyen egy válás, a rák vagy más súlyos betegség, vagy egy szeret-tünk elvesztése, egy-egy értelmetlennek tűnő tragédia. Ilyenkor valóban úgy tűnik, mintha Isten elhagyott volna, hátat fordított volna nekünk, nem törődne velünk vagy egyenesen hara-gudna ránk.
Sokszor a hívő ember is úgy gondolja, hogy Isten gondoskodása és szeretete egyenlő azzal, ha mindig, minden sikerül. Előbbre jutok a munkahelyen, kineveznek vezetőnek, meg-emelik a fizetésem. Egyszóval nyitott Mercedesben, autópályán suhanunk a mennybe, s köz-ben barátságosan integetünk a nem hívőknek, hogy így kell ezt csinálni. Nem erről szól a tör-ténet.
A felolvasott igeszakasz első verseiben Isten azt mondja: elhagytalak, és elrejtettem haragomban arcomat előled. Van, amikor átéljük ezt, hogy nem sikerülnek a dolgok, s nem úgy mennek, ahogy azt mi elképzeltük. Isten pedig félelmetesen érthetetlennek tűnik. Ez nem azt jelenti, hogy Isten nem szeret minket, csak éppen másképpen bánik ott, akkor velünk. Úgy, ahogyan kell, ahogyan szükséges. Ha valaki sablonosan úgy gondolkodik Istenről, hogy a hívő ember csakis gazdag, sikeres és egészséges lehet, s gyermekeinek is minden simán kell, hogy menjen: ennek az ábrándnak csődbe jutott hivő élet lesz a következménye.
A fogságban sínylődő nép ezt mondja: Isten elhagyott, mert évtizedek óta vagyunk Babilóniában fogolyként, megalázó rabságban. Reménység és jövő nélkül. Soha nem fogunk innen kiszabadulni, és hazatérni. Tényleg úgy tűnik, hogy amit mondanak, az első látásra igaz. A babilóniai király foglyai, és nincsen szabadulás. Nincs kiút. Esélyük sem látszik arra, hogy valaha haza térjenek, mivel nem látják az évek, évtizedek óta hangzó imádság eredmé-nyét, következményét, azt a következtetést vonják le, hogy Isten elfordult tőlük.
Mi nem esünk időnként ebbe a bűnbe, hibába? Isten-tapasztalásunkban nem hagyatko-zunk sokszor egy-egy élményre, adott pillanatra anélkül, hogy nagyobb összefüggésben fi-gyelnénk Istenre, az ő terveire? Sokszor úgy gondoljuk, hogy nem törődik ügyünkkel, elfor-dul tőlünk, és nem érdekli az, hogy mi van velünk. Az egyre brutálisabbá fajuló világban lát-szólag hiába imádkoznak a hívők. Egyre keményebb a gonoszság és a kiszolgáltatottság. Úgy tűnik, hogy minden változatlan. A világ csúszik a teljes erkölcsi fertő, visszaélés, agresszió felé. Amerre nézünk, a hatalom és a pénz arroganciája egyre szembetűnőbb. Úgy tűnik, hogy nincsen megoldás. Ilyenkor a hívő ember is nevetségessé válhat, hogy lelkiismeretesen ellen-áll az egyre súlyosabb kísértésekben az iszonyatos bűnök szívóerejének, és meri azt mondani: én hiszem azt, hogy Isten létezik, s az események végén Ő mondja majd ki a megoldást. Az Ő kezében van minden, és mindenkinek a sorsa.
Azt mondja Ézsaiás: egy szempillantásra elhagy minket Isten. Joga van hozzá. Sok-szor oka is van rá. A bűneink elválasztanak tőle, és ezért elfordul tőlünk. Elhagy minket, mert mi elhagytuk Őt. Sokszor észre sem vesszük. Vajon az, amit mi egy adott pillanatban érzünk és megtapasztalunk, nem lehet-e törölve egy nagyobb összefüggésnek a része, ami a pilla-natnyi tapasztalatot újraírja, átformálja?
Ez lehet kegyelem az ítéletben is. Kegyelem, mert nevelni akar minket, hogy vegyük észre, milyen nélküle. A hiány sokszor nyilvánvalóvá teszi, hogy milyen nagy érték az, ami nincsen meg.
Tettei időnként felülmúlják értelmünket, megrendül bizalmunk az általunk elképzelt Istenben, és elveszi békességünket. Nem, nem Ő akarja ezt, mi vagyunk ilyenek, hogyha va-lamit nem úgy cselekszik Isten, ahogy várjuk, az elveszi békességünket. De Isten mindig úgy cselekszik, ahogy számunkra az a legjobb.
Az igeszakasz első két verse ellentétpárokra épül: rövid szempillantás – nagy irgalom; túláradó harag – irgalom; egy pillanat – örök hűség. Az emberi tapasztalat pillanataival szem-ben az örök isteni akarat áll. Amikor abban a helyzetben vagyunk, hogy úgy érezzük, és úgy gondoljuk, hogy elfordult, becsukta a szemét, hallgat és alszik, akkor legalább ez a két szó jusson eszünkbe: Szempillantás, örökkévalóság. Egy szempillantásra elfordult, de örökkévaló hűséggel és szeretettel szeret, és irgalmaz nekünk. Ítélete és haragja egy szempillantásig tart, a hűsége pedig örökkévaló.
A béke, sálom, az Ószövetség leggazdagabb szava. Ezzel a szóval áldották és köszön-tötték egymást az emberek. A sálom a teljességet jelenti, a jót, amit Isten megígért. De ez a béke az Istennel való helyes kapcsolaton nyugszik, ezért nincs békességük a bűnösöknek. Először a bűn problémáját kell rendezni, hogy helyreálljon a kapcsolat Isten és népe között. Az előző fejezet, az 53. arról tesz bizonyságot, hogy az igaz Szolga bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen. Elhárította a bűn akadályát az útból. Ezért ebben a fejezetben már örül-hetünk Jeruzsálemmel, mert a béke kiáradhat az emberekre, a Szenvedő Szolga elvégzett mű-ve miatt. Isten népe még fogságban van, de már nincs ítélet alatt. A Szolga engesztelő halála egy új béke-szövetség alapja lehet Isten és népe között.
Az Izrael népére vonatkozó első szövetséget Ábrahámmal kötötte Isten, mikor meg-ígérte, hogy nagy néppé teszi. A következő a Sínai-hegynél kötött szövetség volt, melyben az Úr eljegyezte magának menyasszonyul Izraelt. Az a szövetség pedig, amit Ézsaiás itt említ, a Noéval kötött, amely az egész emberi fajra vonatkozik, nem csak a választott népre. Ez a sza-kasz a fogságot az özönvízhez, Sion gyermekeit pedig Noé családjához hasonlítja. Isten elkö-telezettsége népe iránt olyan erős és rendíthetetlen, mint egész teremtett világa iránt. Nem pusztítja el, hanem védelmezi, hogy áldássá lehessenek.
A 22. Zsoltárban ezt olvassuk: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" Amikor Jézust megfeszítették, ezt idézi. Az Ő kérdésére nem jött válasz. Csend volt. Az Atya Őt valóban elhagyta. Ott hagyta magára, mert Jézuson rajta volt a mi összes bűnünk múltunk-ban, jelenünkben és jövőnkben egyaránt. A világ minden bűnét elhordozta.
Azt mondja Keresztelő János: "Ímé, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét." Az istentelenséget, a káromlást, a hazugságot, a paráznaságot, a csalást, a gyilkosságot, és mind-ezek miatt Isten haragját. Minden rajta volt. Isten elhagyta Jézust. Őt hagyta el, hogy rajtunk könyörülhessen, hogy nekünk bocsánatot adhasson, hogy minket bevigyen az Ő csodálatos országába. Ezt a megváltást hirdeti Ézsaiás, ez az a béke-szövetség, amivel Isten megajándé-kozza a tőle elpártolt népet. Istennél van újrakezdés, helyreállítás, ő nem szab feltételeket, másképp látja az időt.
Mi mindig a másikat okoljuk, nem tudunk megbocsátani. Istennek nem a hangulatától függ a hűsége. Az emberekben csalódunk, Istenben azonban lehetetlen.
Hogy folytatja Ézsaiás? Megrendülhetnek a hegyek, és a halmok meginoghatnak, de hűségem irántad nem inog meg. Értjük? Megrendülnek a halmok, iszonyú földcsuszamlás, földrengés mindenfelé, szó szerint. A halmok meginoghatnak, de hűségem irántad nem inog meg. Bármi megtörténhet egy hívő ember életében is. Egy valami biztosan nem fog megtör-ténni, hogy Isten cserbenhagy minket. Nem válaszol azonnal, nem hallgat meg mindjárt. Nem adja meg azt esetleg, amit kértünk, vagy nem úgy, és nem azon a módon, ahogy gondoltuk, de a hűsége irántunk soha nem inog meg.
A nyomorúság idején két kérdés merül még fel: a miért és a meddig? Miért? Ezt sok-szor nem tudjuk. Meddig? Erre sem tudjuk a választ. Miért? Bűneink és hamisságunk miatt. Vagy csak egyszerűen ez van benne Isten tervében. Meddig? Majd Ő megmondja. Azt mi észre fogjuk venni, amikor letelt az ítélet ideje, és átléptünk a kegyelem idejébe, amikor elve-szi rólunk Isten nehéz, súlyos kezét, és irgalma ér utol minket.
Isten fel akar rázni bennünket! Nehezen látjuk be, hogy Isten szuverén Úr, aki nem-csak jutalmaz, hanem büntet is. Isten kegyelmét szívesen vesszük, halljuk, haragja viszont sért minket. De ekkor sem szűnhet meg hitünk őbenne, mert az Ő bölcsessége számunkra elérhe-tetlen tudás. Ilyen helyzetben tehát a próféta szavaira támaszkodhatunk: az ígéretre, hogy Is-ten sohasem pusztít el, ha az övéi közé tartozunk: bármilyen mélységbe kerülünk, neki van kegyelme számunkra. Ezt pedig Jézus Krisztusban tapasztalhatjuk meg. Isten szuverén dönté-sei felülírják életünk logikáját, és hinnünk kell, hogy mindez javunkra válik. Ámen.
Imádkozzunk!
Bocsásd meg nekünk, mindenható Istenünk, hogy sokszor meggyőződésünk, hogy te elfordultál tőlünk, és elhagytál bennünket. S valóban a mi bűneink, mulasztásaink és vétkeink miatt tragikusan magunkra maradunk. De köszönjük, hogy a mélységből is kiálthatunk hoz-zád, és te a kiáltó szót meghallod, és meghallgatsz bennünket.
Köszönjük, hogyha évek óta kiáltottunk, s most eljött a meghallgatás ideje. Köszön-jük, Urunk, hogy nem fordulsz el tőlünk hosszú távra, csak egy szempillantásra. Néha nekünk ez a szempillantás is éveknek, hosszú időnek tűnik.
Isten, bocsásd meg nekünk minden lázadásunkat, minden bizalmatlanságunkat, kétel-kedéseinket, és bűnös hitetlenségünket.
Köszönjük, hogy örökkévaló szeretettel szeretsz, ezért hívtál ma is magadhoz. Kö-szönjük, hogy aki tehozzád fordul, semmiképpen el nem küldöd azt magadtól.
Köszönjük, hogy tudhatjuk, bizonyosak lehetünk afelől, hogyha egy szempillantásra el is fordulsz tőlünk, a hegyek meginoghatnak, és a halmok összedőlhetnek, de soha nem hagysz magunkra minket.
Köszönjük, hogy örökkévaló szeretettel szeretsz, s egyszer majd átviszel minket a te Fiad csodálatos országába. Ezt a reménységet plántáld most is a mi szívünkbe, kérünk. Ebben a békességben hadd hordozzuk el mindazt, ami ér minket. Ámen.
(2008. 03. 02. – Böjt 4. vasárnapja – Ézs 54, 7-10)
ISTEN ÖRÖKKÉVALÓ SZERETETTEL SZERET MINKET
Kedves Gyülekezet!
Életünk átélt eseményei között kitörölhetetlenül ott vannak a kudarcok. Kellemetlen érzések, amelyek sokszor elhatalmasodnak rajtunk. Csalódásainkban keressük a kapaszkodó-kat. Próbáljuk bebiztosítani magunkat, tervezgetünk, érdekeinket keressük. Ha azonban meg-rendül a magunk erejébe vetett bizalmunk, lelki életünkben földrengés ér, az építményeink megdőlnek. A földrengések általában a törésvonalak mentén törnek ki. Azt gondolom, két ilyen fontos törésvonal van az életünkben. Az első, a legmélyebb és leglényegesebb az Isten-nel való kapcsolatunk területe. A második az emberekkel való kapcsolataink. Gyakran élünk át kisebb-nagyobb rengéseket mindkét helyen. Lehetnek ezek alig érzékelhetőek, mint egy veszekedés, félreértés, családi vagy munkahelyi konfliktus, amit hamar helyre lehet hozni. De vannak olyan földmozgások, amelyek során szinte elveszítjük a lábunk alól a talajt, és egész életünk átrendeződik. Lehet ilyen egy válás, a rák vagy más súlyos betegség, vagy egy szeret-tünk elvesztése, egy-egy értelmetlennek tűnő tragédia. Ilyenkor valóban úgy tűnik, mintha Isten elhagyott volna, hátat fordított volna nekünk, nem törődne velünk vagy egyenesen hara-gudna ránk.
Sokszor a hívő ember is úgy gondolja, hogy Isten gondoskodása és szeretete egyenlő azzal, ha mindig, minden sikerül. Előbbre jutok a munkahelyen, kineveznek vezetőnek, meg-emelik a fizetésem. Egyszóval nyitott Mercedesben, autópályán suhanunk a mennybe, s köz-ben barátságosan integetünk a nem hívőknek, hogy így kell ezt csinálni. Nem erről szól a tör-ténet.
A felolvasott igeszakasz első verseiben Isten azt mondja: elhagytalak, és elrejtettem haragomban arcomat előled. Van, amikor átéljük ezt, hogy nem sikerülnek a dolgok, s nem úgy mennek, ahogy azt mi elképzeltük. Isten pedig félelmetesen érthetetlennek tűnik. Ez nem azt jelenti, hogy Isten nem szeret minket, csak éppen másképpen bánik ott, akkor velünk. Úgy, ahogyan kell, ahogyan szükséges. Ha valaki sablonosan úgy gondolkodik Istenről, hogy a hívő ember csakis gazdag, sikeres és egészséges lehet, s gyermekeinek is minden simán kell, hogy menjen: ennek az ábrándnak csődbe jutott hivő élet lesz a következménye.
A fogságban sínylődő nép ezt mondja: Isten elhagyott, mert évtizedek óta vagyunk Babilóniában fogolyként, megalázó rabságban. Reménység és jövő nélkül. Soha nem fogunk innen kiszabadulni, és hazatérni. Tényleg úgy tűnik, hogy amit mondanak, az első látásra igaz. A babilóniai király foglyai, és nincsen szabadulás. Nincs kiút. Esélyük sem látszik arra, hogy valaha haza térjenek, mivel nem látják az évek, évtizedek óta hangzó imádság eredmé-nyét, következményét, azt a következtetést vonják le, hogy Isten elfordult tőlük.
Mi nem esünk időnként ebbe a bűnbe, hibába? Isten-tapasztalásunkban nem hagyatko-zunk sokszor egy-egy élményre, adott pillanatra anélkül, hogy nagyobb összefüggésben fi-gyelnénk Istenre, az ő terveire? Sokszor úgy gondoljuk, hogy nem törődik ügyünkkel, elfor-dul tőlünk, és nem érdekli az, hogy mi van velünk. Az egyre brutálisabbá fajuló világban lát-szólag hiába imádkoznak a hívők. Egyre keményebb a gonoszság és a kiszolgáltatottság. Úgy tűnik, hogy minden változatlan. A világ csúszik a teljes erkölcsi fertő, visszaélés, agresszió felé. Amerre nézünk, a hatalom és a pénz arroganciája egyre szembetűnőbb. Úgy tűnik, hogy nincsen megoldás. Ilyenkor a hívő ember is nevetségessé válhat, hogy lelkiismeretesen ellen-áll az egyre súlyosabb kísértésekben az iszonyatos bűnök szívóerejének, és meri azt mondani: én hiszem azt, hogy Isten létezik, s az események végén Ő mondja majd ki a megoldást. Az Ő kezében van minden, és mindenkinek a sorsa.
Azt mondja Ézsaiás: egy szempillantásra elhagy minket Isten. Joga van hozzá. Sok-szor oka is van rá. A bűneink elválasztanak tőle, és ezért elfordul tőlünk. Elhagy minket, mert mi elhagytuk Őt. Sokszor észre sem vesszük. Vajon az, amit mi egy adott pillanatban érzünk és megtapasztalunk, nem lehet-e törölve egy nagyobb összefüggésnek a része, ami a pilla-natnyi tapasztalatot újraírja, átformálja?
Ez lehet kegyelem az ítéletben is. Kegyelem, mert nevelni akar minket, hogy vegyük észre, milyen nélküle. A hiány sokszor nyilvánvalóvá teszi, hogy milyen nagy érték az, ami nincsen meg.
Tettei időnként felülmúlják értelmünket, megrendül bizalmunk az általunk elképzelt Istenben, és elveszi békességünket. Nem, nem Ő akarja ezt, mi vagyunk ilyenek, hogyha va-lamit nem úgy cselekszik Isten, ahogy várjuk, az elveszi békességünket. De Isten mindig úgy cselekszik, ahogy számunkra az a legjobb.
Az igeszakasz első két verse ellentétpárokra épül: rövid szempillantás – nagy irgalom; túláradó harag – irgalom; egy pillanat – örök hűség. Az emberi tapasztalat pillanataival szem-ben az örök isteni akarat áll. Amikor abban a helyzetben vagyunk, hogy úgy érezzük, és úgy gondoljuk, hogy elfordult, becsukta a szemét, hallgat és alszik, akkor legalább ez a két szó jusson eszünkbe: Szempillantás, örökkévalóság. Egy szempillantásra elfordult, de örökkévaló hűséggel és szeretettel szeret, és irgalmaz nekünk. Ítélete és haragja egy szempillantásig tart, a hűsége pedig örökkévaló.
A béke, sálom, az Ószövetség leggazdagabb szava. Ezzel a szóval áldották és köszön-tötték egymást az emberek. A sálom a teljességet jelenti, a jót, amit Isten megígért. De ez a béke az Istennel való helyes kapcsolaton nyugszik, ezért nincs békességük a bűnösöknek. Először a bűn problémáját kell rendezni, hogy helyreálljon a kapcsolat Isten és népe között. Az előző fejezet, az 53. arról tesz bizonyságot, hogy az igaz Szolga bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen. Elhárította a bűn akadályát az útból. Ezért ebben a fejezetben már örül-hetünk Jeruzsálemmel, mert a béke kiáradhat az emberekre, a Szenvedő Szolga elvégzett mű-ve miatt. Isten népe még fogságban van, de már nincs ítélet alatt. A Szolga engesztelő halála egy új béke-szövetség alapja lehet Isten és népe között.
Az Izrael népére vonatkozó első szövetséget Ábrahámmal kötötte Isten, mikor meg-ígérte, hogy nagy néppé teszi. A következő a Sínai-hegynél kötött szövetség volt, melyben az Úr eljegyezte magának menyasszonyul Izraelt. Az a szövetség pedig, amit Ézsaiás itt említ, a Noéval kötött, amely az egész emberi fajra vonatkozik, nem csak a választott népre. Ez a sza-kasz a fogságot az özönvízhez, Sion gyermekeit pedig Noé családjához hasonlítja. Isten elkö-telezettsége népe iránt olyan erős és rendíthetetlen, mint egész teremtett világa iránt. Nem pusztítja el, hanem védelmezi, hogy áldássá lehessenek.
A 22. Zsoltárban ezt olvassuk: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" Amikor Jézust megfeszítették, ezt idézi. Az Ő kérdésére nem jött válasz. Csend volt. Az Atya Őt valóban elhagyta. Ott hagyta magára, mert Jézuson rajta volt a mi összes bűnünk múltunk-ban, jelenünkben és jövőnkben egyaránt. A világ minden bűnét elhordozta.
Azt mondja Keresztelő János: "Ímé, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét." Az istentelenséget, a káromlást, a hazugságot, a paráznaságot, a csalást, a gyilkosságot, és mind-ezek miatt Isten haragját. Minden rajta volt. Isten elhagyta Jézust. Őt hagyta el, hogy rajtunk könyörülhessen, hogy nekünk bocsánatot adhasson, hogy minket bevigyen az Ő csodálatos országába. Ezt a megváltást hirdeti Ézsaiás, ez az a béke-szövetség, amivel Isten megajándé-kozza a tőle elpártolt népet. Istennél van újrakezdés, helyreállítás, ő nem szab feltételeket, másképp látja az időt.
Mi mindig a másikat okoljuk, nem tudunk megbocsátani. Istennek nem a hangulatától függ a hűsége. Az emberekben csalódunk, Istenben azonban lehetetlen.
Hogy folytatja Ézsaiás? Megrendülhetnek a hegyek, és a halmok meginoghatnak, de hűségem irántad nem inog meg. Értjük? Megrendülnek a halmok, iszonyú földcsuszamlás, földrengés mindenfelé, szó szerint. A halmok meginoghatnak, de hűségem irántad nem inog meg. Bármi megtörténhet egy hívő ember életében is. Egy valami biztosan nem fog megtör-ténni, hogy Isten cserbenhagy minket. Nem válaszol azonnal, nem hallgat meg mindjárt. Nem adja meg azt esetleg, amit kértünk, vagy nem úgy, és nem azon a módon, ahogy gondoltuk, de a hűsége irántunk soha nem inog meg.
A nyomorúság idején két kérdés merül még fel: a miért és a meddig? Miért? Ezt sok-szor nem tudjuk. Meddig? Erre sem tudjuk a választ. Miért? Bűneink és hamisságunk miatt. Vagy csak egyszerűen ez van benne Isten tervében. Meddig? Majd Ő megmondja. Azt mi észre fogjuk venni, amikor letelt az ítélet ideje, és átléptünk a kegyelem idejébe, amikor elve-szi rólunk Isten nehéz, súlyos kezét, és irgalma ér utol minket.
Isten fel akar rázni bennünket! Nehezen látjuk be, hogy Isten szuverén Úr, aki nem-csak jutalmaz, hanem büntet is. Isten kegyelmét szívesen vesszük, halljuk, haragja viszont sért minket. De ekkor sem szűnhet meg hitünk őbenne, mert az Ő bölcsessége számunkra elérhe-tetlen tudás. Ilyen helyzetben tehát a próféta szavaira támaszkodhatunk: az ígéretre, hogy Is-ten sohasem pusztít el, ha az övéi közé tartozunk: bármilyen mélységbe kerülünk, neki van kegyelme számunkra. Ezt pedig Jézus Krisztusban tapasztalhatjuk meg. Isten szuverén dönté-sei felülírják életünk logikáját, és hinnünk kell, hogy mindez javunkra válik. Ámen.
Imádkozzunk!
Bocsásd meg nekünk, mindenható Istenünk, hogy sokszor meggyőződésünk, hogy te elfordultál tőlünk, és elhagytál bennünket. S valóban a mi bűneink, mulasztásaink és vétkeink miatt tragikusan magunkra maradunk. De köszönjük, hogy a mélységből is kiálthatunk hoz-zád, és te a kiáltó szót meghallod, és meghallgatsz bennünket.
Köszönjük, hogyha évek óta kiáltottunk, s most eljött a meghallgatás ideje. Köszön-jük, Urunk, hogy nem fordulsz el tőlünk hosszú távra, csak egy szempillantásra. Néha nekünk ez a szempillantás is éveknek, hosszú időnek tűnik.
Isten, bocsásd meg nekünk minden lázadásunkat, minden bizalmatlanságunkat, kétel-kedéseinket, és bűnös hitetlenségünket.
Köszönjük, hogy örökkévaló szeretettel szeretsz, ezért hívtál ma is magadhoz. Kö-szönjük, hogy aki tehozzád fordul, semmiképpen el nem küldöd azt magadtól.
Köszönjük, hogy tudhatjuk, bizonyosak lehetünk afelől, hogyha egy szempillantásra el is fordulsz tőlünk, a hegyek meginoghatnak, és a halmok összedőlhetnek, de soha nem hagysz magunkra minket.
Köszönjük, hogy örökkévaló szeretettel szeretsz, s egyszer majd átviszel minket a te Fiad csodálatos országába. Ezt a reménységet plántáld most is a mi szívünkbe, kérünk. Ebben a békességben hadd hordozzuk el mindazt, ami ér minket. Ámen.
2008. február 24., vasárnap
SZÓMISSZIÓ - Böjti örömhír
Jézus Krisztus mondja: „Én élek, és ti is élni fogtok.”
(Jn 14,19)
ÜDVBIZONYOSSÁG – LEHETSÉGES?
Életünk egyik legnagyobb nyomorúsága, hogy nehezen nézünk szembe az elmúlással, különösen is saját elmúlásunkkal. A gondolat, - hogy egyszer nem leszek többé - sokakat megrémít, depresszióba dönt. Az Úr nem hagy minket kétségek között, igéjében elmondja, hogy mi vár ránk.
„Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, az nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta.” (Jn 3,36) Az Úr Jézus megoldást kínál a mi földi és örök életünkre, de az örök élet nem mindenkié, csak azé, aki befogadja a szívébe, az életébe az Úr Jézust.
Hogyan lehetséges ez?
1. Meglátom kicsoda az Isten, és ki vagyok én? Felismerem a bűneimet, hogy Isten nélkül elveszett, nyomorult ember vagyok.
2. Megbánom és megvallom bűneimet.
3. Elfogadom a bűnbocsánatot.
4. Behívom az Úr Jézust az életembe, és életem vezetését átadom Neki.
5. Új életet kezdek Vele, és ebben az új életben járok.
Ha mindez megtörténik, akkor is lesznek nehézségeink, de már nem egyedül kell küzdenünk, mert az Úr Jézus része az életünknek.
Isten legnagyobb ajándéka, hogy Fiát halálra adta a mi bűneinkért de Jézus legyőzte a halált, feltámadt és él ma is! Mindenki, aki átadja az életét Neki, aki hisz Őbenne, annak örök élete van, ami itt kezdődik e földi keretek között, és odaát folytatódik.
Jézus azt mondja: „Én élek és ti is élni fogtok.” Aki hisz Őbenne, tudhatja, hogy örök életem van. Ez az üdvbizonyosság. Felmerülhet a kérdés: vajon biztosan tudhatom, hogy üdvösségem van? Igen, hiszen maga az Úr mondja. Azt is tudnunk kell, hogy az örök élet a mennyben nem mindenkié. Nem elég hinni, hogy van Isten, az üdvösség, az örök élet alapja, hogy Jézus az életem ura.
A Mindenható Isten nem adott más utat a mennybe, mint az Ő Fiát. Nem lehet kikerülni, megkerülni az Úr Jézust, csak rajta keresztül van út a mennybe, Ő az egyetlen út.
Megdöbbentő volt számomra, amikor egy rég nem látott ismerősömmel találkoztam, aki azt mondta: „Mindegy melyik világvallásban találja meg az ember az igazságot, a lényeg, hogy megtalálja.” Tudnunk kell, az üdvösség, az örök élet egyedül Jézusért lehet a miénk. Nem a mi érdemünk, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem azért, mert Jézus a kereszten kifizette bűneink büntetését, feltámadásával legyőzte a halált. Jézus él és ezért élhetünk mi is!
Az év igéjén keresztül az Úr adjon bátorítást annak, aki még nem az Úr Jézusé, hogy merje meghozni ezt az örök életre szóló döntést: behívom az életembe az Úr Jézust és új életet kezdek Vele. Annak, aki pedig már Jézussal éli az életét abban adjon bátorítást, bizonyosságot, hogy Jézus él, így én is élek itt e földön és majd odaát. Ámen.
Labossáné Kővágó Anita
Forrás: Hírmondó - a Nyíregyházi Evangélikus Gyülekezet hírei, 2008. 1-2. szám
http://nyiregyhaza.mindenkilapja.hu/
(Jn 14,19)
ÜDVBIZONYOSSÁG – LEHETSÉGES?
Életünk egyik legnagyobb nyomorúsága, hogy nehezen nézünk szembe az elmúlással, különösen is saját elmúlásunkkal. A gondolat, - hogy egyszer nem leszek többé - sokakat megrémít, depresszióba dönt. Az Úr nem hagy minket kétségek között, igéjében elmondja, hogy mi vár ránk.
„Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, az nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta.” (Jn 3,36) Az Úr Jézus megoldást kínál a mi földi és örök életünkre, de az örök élet nem mindenkié, csak azé, aki befogadja a szívébe, az életébe az Úr Jézust.
Hogyan lehetséges ez?
1. Meglátom kicsoda az Isten, és ki vagyok én? Felismerem a bűneimet, hogy Isten nélkül elveszett, nyomorult ember vagyok.
2. Megbánom és megvallom bűneimet.
3. Elfogadom a bűnbocsánatot.
4. Behívom az Úr Jézust az életembe, és életem vezetését átadom Neki.
5. Új életet kezdek Vele, és ebben az új életben járok.
Ha mindez megtörténik, akkor is lesznek nehézségeink, de már nem egyedül kell küzdenünk, mert az Úr Jézus része az életünknek.
Isten legnagyobb ajándéka, hogy Fiát halálra adta a mi bűneinkért de Jézus legyőzte a halált, feltámadt és él ma is! Mindenki, aki átadja az életét Neki, aki hisz Őbenne, annak örök élete van, ami itt kezdődik e földi keretek között, és odaát folytatódik.
Jézus azt mondja: „Én élek és ti is élni fogtok.” Aki hisz Őbenne, tudhatja, hogy örök életem van. Ez az üdvbizonyosság. Felmerülhet a kérdés: vajon biztosan tudhatom, hogy üdvösségem van? Igen, hiszen maga az Úr mondja. Azt is tudnunk kell, hogy az örök élet a mennyben nem mindenkié. Nem elég hinni, hogy van Isten, az üdvösség, az örök élet alapja, hogy Jézus az életem ura.
A Mindenható Isten nem adott más utat a mennybe, mint az Ő Fiát. Nem lehet kikerülni, megkerülni az Úr Jézust, csak rajta keresztül van út a mennybe, Ő az egyetlen út.
Megdöbbentő volt számomra, amikor egy rég nem látott ismerősömmel találkoztam, aki azt mondta: „Mindegy melyik világvallásban találja meg az ember az igazságot, a lényeg, hogy megtalálja.” Tudnunk kell, az üdvösség, az örök élet egyedül Jézusért lehet a miénk. Nem a mi érdemünk, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem azért, mert Jézus a kereszten kifizette bűneink büntetését, feltámadásával legyőzte a halált. Jézus él és ezért élhetünk mi is!
Az év igéjén keresztül az Úr adjon bátorítást annak, aki még nem az Úr Jézusé, hogy merje meghozni ezt az örök életre szóló döntést: behívom az életembe az Úr Jézust és új életet kezdek Vele. Annak, aki pedig már Jézussal éli az életét abban adjon bátorítást, bizonyosságot, hogy Jézus él, így én is élek itt e földön és majd odaát. Ámen.
Labossáné Kővágó Anita
Forrás: Hírmondó - a Nyíregyházi Evangélikus Gyülekezet hírei, 2008. 1-2. szám
http://nyiregyhaza.mindenkilapja.hu/
2008. február 9., szombat
2008. február 8., péntek
2008. február 1., péntek
SZÓMISSZIÓ - Isten "forró drót" online segélyhívószáma:
Hívj segítségül engem! (Zsolt 50,15)
Sürgős hívószámok:
Ha szomorú vagy, hívd a Jn14-et!
Ha valaki cserbenhagy, hívd a Zsolt 27-et!
Ha termékenyebb szeretnél lenni, hívd a Jn15-öt!
Ha bűnt követtél el, hívd a Zsolt51-et!
Ha aggódsz valami miatt, hívd a Mt6:19-34-et!
Ha veszélyben vagy, hívd a Zsolt 91-et!
Amikor Istent távolinak érzed, hívd a Zsolt 139-et!
Ha hitednek erősítésre van szüksége, hívd a Zsid11-et!
Ha magányos vagy, hívd a Zsolt 23-at!
Ha keserű és kritikus lettél, hívd az 1Kor 13-at!
Ha szeretnél megnyugodni, hívd a Mt11:25-30-at!
Ha a világ nagyobbnak tűnik Istennél, hívd a Zsolt 90-et!
Ha honvágyad van, hívd a Zsolt 121-et!
Ha imáid gyengék és önzőek, hívd a Zsolt 67-et!
Ha bátorításra van szükséged, hívd a Józs1-et!
Ha depresszióba estél, hívd a Zsolt 27-et!
Ha elvesztetted a bizalmadat az emberekben, hívd az 1Kor 13-at!
Ha az emberek rosszindulatúnak tűnnek, hívd a Jn15-öt!
Ha elcsüggedtél a munkádban, hívd a Zsolt 126-ot!
Figyelem!
Ezeket a számokat személyesen hívd, ne valamelyik asszisztenseddel!
Minden vonal 0-24 óráig hívható.
Oszd meg ismerőseiddel ezeket a fontos életmentő számokat!
"Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött."
Sürgős hívószámok:
Ha szomorú vagy, hívd a Jn14-et!
Ha valaki cserbenhagy, hívd a Zsolt 27-et!
Ha termékenyebb szeretnél lenni, hívd a Jn15-öt!
Ha bűnt követtél el, hívd a Zsolt51-et!
Ha aggódsz valami miatt, hívd a Mt6:19-34-et!
Ha veszélyben vagy, hívd a Zsolt 91-et!
Amikor Istent távolinak érzed, hívd a Zsolt 139-et!
Ha hitednek erősítésre van szüksége, hívd a Zsid11-et!
Ha magányos vagy, hívd a Zsolt 23-at!
Ha keserű és kritikus lettél, hívd az 1Kor 13-at!
Ha szeretnél megnyugodni, hívd a Mt11:25-30-at!
Ha a világ nagyobbnak tűnik Istennél, hívd a Zsolt 90-et!
Ha honvágyad van, hívd a Zsolt 121-et!
Ha imáid gyengék és önzőek, hívd a Zsolt 67-et!
Ha bátorításra van szükséged, hívd a Józs1-et!
Ha depresszióba estél, hívd a Zsolt 27-et!
Ha elvesztetted a bizalmadat az emberekben, hívd az 1Kor 13-at!
Ha az emberek rosszindulatúnak tűnnek, hívd a Jn15-öt!
Ha elcsüggedtél a munkádban, hívd a Zsolt 126-ot!
Figyelem!
Ezeket a számokat személyesen hívd, ne valamelyik asszisztenseddel!
Minden vonal 0-24 óráig hívható.
Oszd meg ismerőseiddel ezeket a fontos életmentő számokat!
"Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött."
2008. január 27., vasárnap
KÉPMISSZIÓ - A Böjtelő lehetősége
"Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!" (Zsid 3,15)
2008. január 13., vasárnap
2008. január 6., vasárnap
VÍZKERESZT ÜNNEPE
Nem a víz szentelés, hanem az ÚR Jézus Krisztus megkeresztelkedésének ünnepe, valamint a napkeleti bölcsek hódolatának ünnepe, a pogánymisszió ünnepe és Jézus első, kánai menyegzőn tett csodájának ünnepe, amikor dicsősége megjelent e világban. AZ ÚR JÉZUS KRISZTUS A VILÁG VILÁGOSSÁGA! Nekünk is azzá kell lennünk, ha ő a mi Urunk! <><
2007. december 30., vasárnap
2007. december 23., vasárnap
2007. december 15., szombat
2007. december 12., szerda
2007. december 3., hétfő
VERSMISSZIÓ
Adventus Domini... Az Úr eljövetele
Túrmezei Erzsébet
ÁDVENTI HÁZ
Ádventi házunk van, sokablakos.
Minden este nyitunk egy ablakot.
Benn melegen kis fehér gyertya lángol,
és árad a fény minden ablakából.
Kis ablakokkal versenyt fénylenek
csodába bámuló gyerekszemek.
Ablaktábláin biztató írás:
eljő a mennyekből a Messiás.
S a nevét nevezik csodálatosnak.
És fölemeli akit megtaposnak.
És a békesség Fejedelme lesz:
szabadulást hoz, életet szerez.
Telnek a percek, múlnak a napok,
sorra kinyílnak mind az ablakok.
Ahány kis ablak, annyi szent ígéret.
Hívnak, biztatnak, csudákat beszélnek.
Mi áhítattal álljuk mind körül.
A ház sugárzik, és a szív örül.
Fehér falára festve sok gyerek.
Mind Betlehem felé igyekszenek.
Havas fenyők közt, ki gyalog, ki szánon,
Kéz a kézbe’, hogy kis kezük ne fázzon.
Sietve mennek, mint a pásztorok.
Piros orcájuk bízva mosolyog.
De én egy másikat is ismerek.
Nem ilyen derűs, nem ilyen meleg.
Van-e gondom sok, sötét ablakára?
Hiszen itt a karácsony nemsokára.
Nyitom-e sorra mindenegy napon
Krisztusra váró lélekablakom?
Mert az a lelkem is: ádventi ház.
És ha elalszik hogyha nem vigyáz,
olyan sötét lesz majd karácsony-estén,
a fényt, vigaszt hiába is keresném.
Ha majd minden szem, minden szív ragyog,
akkor siratnám, hogy sötét vagyok.
Sötét lelkemen sötét ablakok,
táruljatok, örömre nyíljatok!
Ne legyen egy se zord, egy se zárva.
Ragyogjon mind a Messiásra várva!
Sötét ádventi ház, sokablakos!
Minden este nyíljék egy ablakod.
1940
* * *
Forrás: Túrmezei Erzsébet összegyűjtött művei I. VERSEK (282-283. oldalak)
A költő munkáinak összegyűjtését, rendszerezését a Túrmezei Emlékbizottság
végezte. Kiadja: a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület – Budapest, 2007. http://church.lutheran.hu/febe/
Ez az internetes közlés a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület
– mint a szerző jogutóda – előzetes, írásos engedélyével történt.
Az Olvasók nevében is hálás köszönet a Fébé Választmányának!
http://www.garainyh.hu
* * *
2007. november 30., péntek
VERSMISSZIÓ
ANDRÁS NAPI KÖSZÖNTÉS
AKIBEN JÉZUS ÉL!
Mily nagy öröm, Isten
gyermekének lenni;
szent oltalma alatt,
vándorúton menni.
Bűne, gondja terhét
Fia rég átvette;
bár adós volt: Jézus
fizetett helyette!
Mint gondtalan gyermek,
csak Atyjára figyel;
így nem cserélne ő,
e földön senkivel.
Boldog vagyok én is,
pedig itt vagyok még;
mégis, mintha mennyben,
aranyutcán mennék.
Akiben Jézus él,
már itt menny polgára;
övéi szívében
rejtve van országa.
Pecznyík Pál
AKIBEN JÉZUS ÉL!
Mily nagy öröm, Isten
gyermekének lenni;
szent oltalma alatt,
vándorúton menni.
Bűne, gondja terhét
Fia rég átvette;
bár adós volt: Jézus
fizetett helyette!
Mint gondtalan gyermek,
csak Atyjára figyel;
így nem cserélne ő,
e földön senkivel.
Boldog vagyok én is,
pedig itt vagyok még;
mégis, mintha mennyben,
aranyutcán mennék.
Akiben Jézus él,
már itt menny polgára;
övéi szívében
rejtve van országa.
Pecznyík Pál
2007. november 18., vasárnap
VERSMISSZIÓ
LÉLEKMENTŐ ÖRÖMHÍR
Lélekmentő nagy örömhír,
csak a Bibliába van;
erre a nagy örömhírre,
mért nem vágyódnak sokan?
Rövid földi örömökre,
mért vágyódtok emberek?
Nem halljátok, hogy ott belül
sír, zokog a lelketek?
Mert a lélek: a mennyei
örömhírre éhezik;
földi örömök, vígságok,
lelketeket mérgezik!
Jézus hozott a földre le,
lélekmentő örömhírt;
kegyelemből felvidult az,
aki bűne miatt sírt.
Elnyomja a nagy örömhírt,
világ zaja, lármája;
pedig hangzik tisztán, csengőn,
mint angyalok hárfája.
De a lelki nagy örömhírt,
csak lelki fül hallja meg;
ki meghallja: Isten előtt,
alázattal tiszteleg.
Mivel tudja: váltságának
mérhetetlen ára volt;
Isten Fia a Golgotán,
érte: vérrel áldozott!
Vereségből született meg,
a legnagyobb győzelem;
halál nem vesz erőt soha,
a szent örök életen!
Pecznyík Pál
Lélekmentő nagy örömhír,
csak a Bibliába van;
erre a nagy örömhírre,
mért nem vágyódnak sokan?
Rövid földi örömökre,
mért vágyódtok emberek?
Nem halljátok, hogy ott belül
sír, zokog a lelketek?
Mert a lélek: a mennyei
örömhírre éhezik;
földi örömök, vígságok,
lelketeket mérgezik!
Jézus hozott a földre le,
lélekmentő örömhírt;
kegyelemből felvidult az,
aki bűne miatt sírt.
Elnyomja a nagy örömhírt,
világ zaja, lármája;
pedig hangzik tisztán, csengőn,
mint angyalok hárfája.
De a lelki nagy örömhírt,
csak lelki fül hallja meg;
ki meghallja: Isten előtt,
alázattal tiszteleg.
Mivel tudja: váltságának
mérhetetlen ára volt;
Isten Fia a Golgotán,
érte: vérrel áldozott!
Vereségből született meg,
a legnagyobb győzelem;
halál nem vesz erőt soha,
a szent örök életen!
Pecznyík Pál
2007. november 17., szombat
SZÓMISSZIÓ
D. Luther Márton: A ZSINATOKRÓL ÉS AZ EGYHÁZRÓL 1539. (részletek)
Harmadik rész; Az egyházról
Nos hát, nem törődve a Kirche szónak különböző írásával és szófejtésével, ezúttal az egyszerű gyermeki hitvalláshoz, a hiszekegyhez akarjuk magunkat tartani, amely azt mondja: Hiszek egy közönséges keresztyén anyaszentegyházban, a szentek közösségében. A hit itt világosan megmagyarázza, mi az egyház. Tudniillik a szenteknek közössége, vagyis oly emberek cso-portja, vagy gyülekezete, akik keresztyének és szentek. Másképen keresztyén, szent gyüleke-zet, vagyis egyház.(…) , vagyis keresztyén szent nép, amely hisz a Krisztusban, a honnan a keresztyén neve, és amelyben él a Szentlélek, mely naponta megszenteli, még pedig nemcsak a bűnöknek bocsánatával, amelyet neki Krisztus szerzett, hanem a bűnöktől való elfordulás-sal, megtisztulással, amitől a szent nép nevét kapják. (…) Aki nem hisz igazán a Krisztusban, az nem keresztyén. Akiben nem hatékony a Szentlélek a bűnnel szemben, az nem szent. (…) A keresztyéni szentség, vagyis az egyetemes keresztyénségnek szentsége ugyanis az, amikor a Szentlélek ad az embereknek hitet a Krisztusban és megszenteli szívüket a hit által, Ap. Csel. 15,9: vagyis új szívet, lelket, testet, új lényeget teremt és Istennek törvényeit nem kőtáblákra, hanem a szíveknek hústábláira írja, Kor. II. 3,3. (…) Máskép a három theológiai erénynek is hívják a keresztyén embernek három főerényét, a hitet, a reményt és a szeretetet, Kor. I. 13,13 és a Szentlelket, aki nekünk a Krisztustól ezt megszerezte megadta, aki bennünk él és hat, ezért hívják megszentelőnek, vagy éltetőnek. (…) Nos hát, a gyermekek hiszekegye arra tanít minket, hogy a keresztyéni szent népnek e földön kell lennie és maradnia az idők végezetéig. Mert ez a hitnek egy cikkelye, mely mindvégig megáll, míg be nem következik hite szerint az, amit Krisztus ígér, Máté 28,20: Én veletek vagyok e világ végezetéig. (…) Mert azt vallja, hogy: Hiszek más világi életben; evvel elismeri, hogy még nem érte el azt az életet, hanem hiszi, reméli, szereti, mint igazi hazáját és életét, bár még ideig-óráig idegenben kell maradnia és várakoznia. Erről kell tehát szólnunk.
Először ott ismerhető meg a keresztyéni, szent nép, ahol megvan az Isten igéje. (…) Az Is-tennek igéje a fődolog, ez az a főszentség, amelytől a keresztyéni nép a szent nevet kapta. (…) Mert maga a Szentlélek vezeti, avatja és szenteli az egyházat, vagyis a keresztyéni szent népet az Igével. (…) De mi a külsőleges igéről beszélünk, arról, amelyet emberek élőszóval hirdet-nek, akár én, akár te. Ezt hagyta a Krisztus hagyatékképpen maga után, mint nyilvánvaló jelet, amelyről megismerhető legyen az ő egyháza és a keresztyéni szent nép széles e világon. Erről az élőszóval hirdetett igéről beszélünk mi, ha komolyan hisznek benne, és nyíltan vallják a világ előtt, ahogy ő mondja, Máté 10,32,33, és Márk 8,38. Valaki vallást tészen én rólam az emberek előtt, én is vallást tészek arról mennyei Atyám és az ő angyalai előtt. Mert sokan vannak, akik titokban hiszik, de nem akarják vallani. És sokaknak megvan az ige, de nem hisznek benne, és nem cselekszenek szerinte. Csak kevesen vannak, akik hisznek is benne és szerinte is cselekszenek. (…) Ahol tehát azt látod és hallod, hogy az ilyen igét hirdetik, ott ne legyen kétséged, ott bizonyára kell, hogy legyen igazi keresztyéni szent nép, I. Péter 2,9, bár-ha nagyon kevesen is vannak. (…) Elég, hogy mi tudjuk, hogy az ige az első és főszentség, ahogy azt Szt. Ágoston is mondja: Az egyházat az Isten igéje szüli, tartja, táplálja, erősíti. Hogy pedig azok, akik üldözik és kárhoztatják, kicsodák, az megismerhető az ő gyümölcseik-ről. (…)
Másodszor megismerheted Istennek népét, vagyis a keresztyéni szent népet, a keresztség szentségén, ahol azt Krisztus urunk rendelése szerint tanítják, hiszik és alkalmazzák. (…) Mert a keresztség a Szentlélek megújítása által való újonnan való születésnek szent fürdője, Tit. 3,5, amelyben megfürödvén, mint Isten bárányának szentséges, ártatlan vérében a Szent-lélek által megtisztulunk a bűntől és haláltól. Ahol ezt a jelet látod, tudhatod, hogy ott bizo-nyára van egyház és keresztyéni szent nép. (…) Az se tévesszen meg téged, hogy ki az, aki megkeresztel. Mert a keresztség nem a keresztelőé, nem is néki adatott, hanem a megkereszte-lendőé, akinek számára Isten adta és rendelte. (…)
Harmadszor megismerheted Istennek népét, vagyis a keresztyéni szent népet az oltári szent-ségről, ahol azt Krisztus urunk rendelése szerint szolgáltatják, hiszik és fogadják. Mert ez is nyilvánvaló jel, (…), melyet Krisztus hagyott örökségbe népének megszentelésére, hogy a vele való éléssel nyíltan vallja keresztyén voltát, minthogy azt vallja az Isten igéjével és a keresztséggel. (…) Valahol tehát azt látod, hogy ezt a szentséget illően nyújtják, légy bizo-nyos benne, hogy ott Istennek népe vagyon. Mert amit fentebb az igéről mondtunk, hogy ahol az Isten igéje vagyon, ott van az egyház is: ahol a keresztség és az úrvacsora szentsége va-gyon, ott kell, hogy Istennek népe legyen és megfordítva. Mert ily üdvözítő cselekedetjei nin-csenek csak az Isten népének, csak az Isten népe nyújtja, gyakorolja, használja, mégha az Is-ten népe közt akad is titokban néhány hamis és hitetlen keresztyén. De ezek nem szentségte-lenítik meg Istennek népét, kiváltképpen azért nem, mert titokban vannak; mert a nyilvánva-lóan hamisakat és hitetleneket az egyház, vagyis Istennek népe nem tűri, a szentségből az átok által kizárja, és pogányoknak tekinti, Máté 18,17. (…)
Negyedszer megismerhető az Istennek népe, a szent keresztyénség ott, ahol a kulcsok hatal-mát gyakorolják. Ez Krisztus rendelkezése szerint, Máté 18,15,16, abban áll, hogy valahol keresztyén ember vétkezik, megbüntettessék, ha meg nem javul, megkötöztessék és kitaszíttassék, ha megjavul, felmentessék. Ez a kulcsok hatalma. A kulcsok használata azon-ban kétféle: nyilvános és titkos. Mert vannak olyan gyáva és csüggeteg lelkűek, akik ha nin-csenek is nyilvánosan elkárhoztatva, nem bírnak megnyugodni, míg külön a paptól felmentést nem nyertek. Viszont akadnak olyan megátalkodottak is, akik szívükben és a pap előtt való titkos gyónásban sem akarják bevallani és letenni bűnösségüket. Azért kell a kulcsok hatalmát gyakorolni többféle módon, nyilvánosan is és négyszemközt is. Valahol tehát azt látod, hogy bűnöket megbocsátanak, vagy bűnökért büntetést szabnak, mégpedig akár nyilvánosan, akár magánosan, tudd meg, hogy ott Istennek népe vagyon. (…) Mert Krisztus azért hagyta örök-ségül, hogy nyilvánvaló üdvösséges jel legyen, mely által a Szentlélek Krisztus halála árán az elbukott bűnösöket újra megszenteli, és hogy a keresztyének e jelben vallják, hogy ők Krisz-tusnak szent népe e földön. (…)
Ötödször azon ismerhető meg külsőlegesképpen az egyház, hogy egyházi szolgákat avat és hív meg, vagyis hogy vannak hivatalai, melyekbe embereket állít. Mert az egyháznak szük-sége van püspökökre, lelkipásztorokra, prédikátorokra… (…) És ő adott némelyeket aposto-lokul, némelyeket prófétákul, evangélistákul, tanítókul, stb. Mert a nagy tömeg erre nem ké-pes, kell, hogy ezt egyre bízzák, egynek kezébe adják. (…) Kell, hogy egy legyen a megbí-zott, aki egyedül hirdeti az igét, keresztel, feloldoz és szolgáltatja az úrvacsorát. (…) Valahol mármost ezt látod, biztos lehetsz benne, hogy ott Istennek népe, keresztyéni szent nép va-gyon. (…)
Hatodszor a keresztyéni szent nép külsőleg megismerhető az imádságon, ahol az Istent nyil-vánosan dicsérik, és néki hálákat adnak. Mert valahol azt látod, hogy a miatyánkot imádkoz-zák és ezt az imát tanulják, ahol zsoltárokat és egyházi énekeket énekelnek Isten igéje és az igaz hit szerint; továbbá ahol nyilvánosan foglalkoznak a hiszekeggyel, a tíz parancsolattal és a kátéval, ott biztosra veheted, hogy ott Istennek szent és keresztyéni népe vagyon. Mert az imádság is egyike ama üdvözítő szentségeknek, melyek mindent megszentelnek Pál apostol szavai szerint Tim. I. 4,15. A zsoltárok is nem egyebek, mint imák, Istent dicsérő, tisztelő, hálaadó imák. És a hiszekegy és a tíz parancsolat is Isten igéje és merő üdvösség, amellyel a Szentlélek megszenteli Krisztusnak szent népét. (…)
Hetedszer külsőleg is megismerhető a keresztyéni szent nép az üdvösséges szent kereszten, azon, hogy el kell szenvednie minden szerencsétlenséget és üldözést, minden megpróbáltatást és bajt (ahogy a miatyánk mondja) az ördög, a világ és a test részéről, hogy el kell tűrnie belső szomorúságot, félelmet, rettegést, külső szegénységet, megvettetést, betegséget, gyengeséget, hogy hasonlóvá legyen urához, a Krisztushoz. És mindezen szenvedései indító okának egye-dül annak kell lennie, hogy erősen ragaszkodik Krisztushoz és Istennek igéjéhez, s így a Krisztusért szenved, Máté 5,10: boldogok, akik háborúságot szenvednek énmiattam. A ke-resztyén embernek jámbornak, csendesnek, engedelmesnek kell lennie, készségesnek arra, hogy mindenével a felsőbbségnek és embertársainak szolgáljon, s hogy senkit meg ne bánt-son. De nincs nép a földön, melynek hasonló keserves háborúságot kellene elszenvednie. Erő-sebb átkot kell szenvedniök, mint a zsidóknak, pogányoknak, törököknek; eretnekeknek, gaz-fickóknak, ördögöknek, nyomorultaknak fogják őket nevezni; azt fogják mondani, hogy azok is istentiszteletet végeznek, akik őket felakasztják, megfojtják, megölik, megkínozzák, elűzik, és senki meg nem könyörül rajtuk, sőt myrrhával és epével itatják, amikor megszomjuhoznak, még pedig nem azért, mintha paráznák, gyilkosok tolvajok és gonoszok volnának, hanem azért, mert Krisztushoz ragaszkodnak és nem akarnak más Istent. Ahol ily megpróbáltatást látsz, ott légy meggyőződve arról, hogy ott Istennek szent népe vagyon. Mert ő mondja, Máté 5,11,12: Boldogok lesztek, mikor titeket szidalmaznak, háborgatnak és minden gonosz hazug-ságot mondanak ellenetek én érettem, örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok nagy a mennyekben. Mert evvel az üdvözítő kereszttel a Szentlélek nemcsak megszenteli, hanem boldogítja is népét. (…) De ha valakit a Krisztusért megátkoznak, szidnak, gyaláznak, sanyar-gatnak, az igenis szentté teszi az embert. Mert ez megöli az ó Ádámot, megtanítja türelmes-ségre, alázatra, szelídségre, Isten iránt való háladatosságra és arra, hogy a szenvedés közepette is vidám legyen. Ez aztán az igazi megszentelés a Szentlélek által, ez új életre való ébredés a Krisztusban. Így tanuljuk meg, hogyan kell Istenben hinni, benne bízni, remélni, szeretni, amint azt a rómabeliekhez írott levélben olvassuk, 5,4: (…), a megkísértés reménységet szül stb. Ez tehát az üdvösségnek hét főrésze.
E hét főrészen kívül van még több külsőséges jel is, melyen a keresztyéni szent egyház meg-ismerhető. (…) Mert nemcsak azért van szükségünk a tíz parancsolatra, hogy a törvény sza-vával megparancsolja nekünk, hogy mit vagyunk kötelesek tenni, hanem azért is, hogy benne meglássuk, hogy mennyire vitt már minket a Szentlélek az ő megszentelő erejével és hogy mennyiben van még hiány mibennünk, és hogy meg ne lankadjunk, és ne gondoljuk, hogy immár mindent megtettünk. Így aztán egyre gyarapodni fogunk a megszentelésben és új te-remtményekké válunk a Krisztusban.
Az idézet forrása: D. LUTHER MÁRTON MŰVEI. VI. kötet, Pozsony, 1914. (Sajtó alá ren-dezte: Dr. Masznyik Endre) – A zsinatokról és az egyházról 1539. (400-418. oldalak) – Válo-gatta: G. A.
AZ ÁGOSTAI HITVALLÁS 1530. (részletek)
VII. AZ EGYHÁZ
Tanítják továbbá, hogy az egy anyaszentegyház minden időben megmarad. Az egyház a szen-tek gyülekezete, amelyben az evangéliumot tisztán tanítják és a szentségeket helyesen szol-gáltatják ki. Az egyház valódi egységéhez elegendő, hogy egyetértés legyen az evangélium tanításában és a szentségek kiszolgáltatásában. De nem szükséges, hogy az emberi hagyomá-nyok, vagyis az emberi eredetű egyházi szokások és szertartások, mindenütt egyformák le-gyenek. Amint Pál mondja: „Egy a hit, egy a keresztség, egy az Isten és mindeneknek Atyja” stb. Ef 4,5-6.
VIII. MI AZ EGYHÁZ?
Az egyház valójában a szentek és igazán hívők gyülekezete. De mivel ebben az életben sok képmutató és gonosz él közéjük keveredve, ezért a szentségekkel akkor is szabad élni, ha go-noszok szolgáltatják ki. Krisztus mondása szerint: „Az írástudók és a farizeusok a Mózes szé-kében ülnek” stb. (Mt 23,2). Mind a szentségeknek, mind az igének Krisztus rendelése és pa-rancsa folytán van hatóereje, még akkor is, ha gonoszok szolgálnak velük.
Melanchthon Fülöp: AZ ÁGOSTAI HITVALLÁS APOLÓGIÁJA (Védőirata) 1531.
VII. ÉS VIII. CIKK. AZ EGYHÁZRÓL
Hitvallásunk hetedik cikkét, amelyben az egyházat a szentek gyülekezetének mondottuk, kár-hoztatták. (…) Mi éppen azért fűztük hozzá a nyolcadik cikket, nehogy valaki is azt vélje, hogy mi a gonoszokat és képmutatókat az egyház külső közösségéből kirekesztjük, vagy hogy tagadjuk azoknak a szentségeknek a hatékonyságát, amelyeket képmutatók vagy gonoszok szolgáltatnak ki. (…) Az egyház azonban nem pusztán külső dolgokban és szertartásokban megnyilvánuló közösségek, mint egyéb emberi közösségek, hanem elsősorban a hitnek és a Szentléleknek szívbeli közössége; ennek azonban vannak külső ismertető jegyei is, nevezete-sen az evangéliumnak tiszta tanítása és a szentségeknek Krisztus evangéliumával megegyező kiszolgáltatása. (…) Ennek a cikknek a felvételét nagyon szükségesnek tartottuk. Látjuk, hogy rengeteg veszedelem fenyegeti az egyházat és tör pusztulására. Roppant nagy az istentelenek száma magában az egyházban, akik azt valósággal elnyomják. Nehogy kétségbe essünk tehát, hanem tudjuk, hogy az egyház mégis megmarad, és tudjuk, hogy bármilyen nagy is az istente-lenek száma, az egyház mégis fennáll, és Krisztus megtartja, amit az egyháznak ígért: megbo-csátja a bűnöket, meghallgat, adja a Szentlelket, – ezért állítja elénk ezeket a vigasztalásokat az Apostoli Hitvallás említett hitágazata. Azután „katolikus (=egyetemes) egyház”-ról beszél, nehogy azt gondoljuk, hogy az egyház csupán egyes népek külső, politikai szervezete; hanem ellenkezőleg: mindazok az emberek szerte az egész földkerekségen, akik egyetértenek az evangélium tanításában, ugyanaz a Krisztusuk, a Szentlelkük és azonosak a szentségeik, akár megegyeznek az emberi hagyományok tekintetében, akár különböznek. (…) Az egyház to-vábbá Krisztus birodalma, ellentétben az ördögök birodalmával. Bizonyos ugyanis, hogy a gonoszok az ördög hatalmában vannak és az ördög birodalmának tagjai, amiképpen Pál Ef 2,2-ben hirdeti, hogy az ördög munkálkodik a hitetlenekben. (…) De mi szükség van sok szó-ra, amikor a dolog egészen világos? Ha az egyház valóban Krisztus birodalma, különbözik az ördög birodalmától, ebből szükségképpen következik, hogy az istentelenek nem alkotják az egyházat, mivel az ördög birodalmának tagjai, – noha ebben az életben, mert még nem lett nyilvánvalóvá Krisztus birodalma, elvegyülnek az egyházban, sőt egyházi tisztségeket is vi-selnek.
Az idézetek forrása: KONKORDIA KÖNYV – AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ HITVAL-LÁSI IRATAI I. kötet 24-25. és 163-175. oldalak – Válogatta: G. A.
Harmadik rész; Az egyházról
Nos hát, nem törődve a Kirche szónak különböző írásával és szófejtésével, ezúttal az egyszerű gyermeki hitvalláshoz, a hiszekegyhez akarjuk magunkat tartani, amely azt mondja: Hiszek egy közönséges keresztyén anyaszentegyházban, a szentek közösségében. A hit itt világosan megmagyarázza, mi az egyház. Tudniillik a szenteknek közössége, vagyis oly emberek cso-portja, vagy gyülekezete, akik keresztyének és szentek. Másképen keresztyén, szent gyüleke-zet, vagyis egyház.(…) , vagyis keresztyén szent nép, amely hisz a Krisztusban, a honnan a keresztyén neve, és amelyben él a Szentlélek, mely naponta megszenteli, még pedig nemcsak a bűnöknek bocsánatával, amelyet neki Krisztus szerzett, hanem a bűnöktől való elfordulás-sal, megtisztulással, amitől a szent nép nevét kapják. (…) Aki nem hisz igazán a Krisztusban, az nem keresztyén. Akiben nem hatékony a Szentlélek a bűnnel szemben, az nem szent. (…) A keresztyéni szentség, vagyis az egyetemes keresztyénségnek szentsége ugyanis az, amikor a Szentlélek ad az embereknek hitet a Krisztusban és megszenteli szívüket a hit által, Ap. Csel. 15,9: vagyis új szívet, lelket, testet, új lényeget teremt és Istennek törvényeit nem kőtáblákra, hanem a szíveknek hústábláira írja, Kor. II. 3,3. (…) Máskép a három theológiai erénynek is hívják a keresztyén embernek három főerényét, a hitet, a reményt és a szeretetet, Kor. I. 13,13 és a Szentlelket, aki nekünk a Krisztustól ezt megszerezte megadta, aki bennünk él és hat, ezért hívják megszentelőnek, vagy éltetőnek. (…) Nos hát, a gyermekek hiszekegye arra tanít minket, hogy a keresztyéni szent népnek e földön kell lennie és maradnia az idők végezetéig. Mert ez a hitnek egy cikkelye, mely mindvégig megáll, míg be nem következik hite szerint az, amit Krisztus ígér, Máté 28,20: Én veletek vagyok e világ végezetéig. (…) Mert azt vallja, hogy: Hiszek más világi életben; evvel elismeri, hogy még nem érte el azt az életet, hanem hiszi, reméli, szereti, mint igazi hazáját és életét, bár még ideig-óráig idegenben kell maradnia és várakoznia. Erről kell tehát szólnunk.
Először ott ismerhető meg a keresztyéni, szent nép, ahol megvan az Isten igéje. (…) Az Is-tennek igéje a fődolog, ez az a főszentség, amelytől a keresztyéni nép a szent nevet kapta. (…) Mert maga a Szentlélek vezeti, avatja és szenteli az egyházat, vagyis a keresztyéni szent népet az Igével. (…) De mi a külsőleges igéről beszélünk, arról, amelyet emberek élőszóval hirdet-nek, akár én, akár te. Ezt hagyta a Krisztus hagyatékképpen maga után, mint nyilvánvaló jelet, amelyről megismerhető legyen az ő egyháza és a keresztyéni szent nép széles e világon. Erről az élőszóval hirdetett igéről beszélünk mi, ha komolyan hisznek benne, és nyíltan vallják a világ előtt, ahogy ő mondja, Máté 10,32,33, és Márk 8,38. Valaki vallást tészen én rólam az emberek előtt, én is vallást tészek arról mennyei Atyám és az ő angyalai előtt. Mert sokan vannak, akik titokban hiszik, de nem akarják vallani. És sokaknak megvan az ige, de nem hisznek benne, és nem cselekszenek szerinte. Csak kevesen vannak, akik hisznek is benne és szerinte is cselekszenek. (…) Ahol tehát azt látod és hallod, hogy az ilyen igét hirdetik, ott ne legyen kétséged, ott bizonyára kell, hogy legyen igazi keresztyéni szent nép, I. Péter 2,9, bár-ha nagyon kevesen is vannak. (…) Elég, hogy mi tudjuk, hogy az ige az első és főszentség, ahogy azt Szt. Ágoston is mondja: Az egyházat az Isten igéje szüli, tartja, táplálja, erősíti. Hogy pedig azok, akik üldözik és kárhoztatják, kicsodák, az megismerhető az ő gyümölcseik-ről. (…)
Másodszor megismerheted Istennek népét, vagyis a keresztyéni szent népet, a keresztség szentségén, ahol azt Krisztus urunk rendelése szerint tanítják, hiszik és alkalmazzák. (…) Mert a keresztség a Szentlélek megújítása által való újonnan való születésnek szent fürdője, Tit. 3,5, amelyben megfürödvén, mint Isten bárányának szentséges, ártatlan vérében a Szent-lélek által megtisztulunk a bűntől és haláltól. Ahol ezt a jelet látod, tudhatod, hogy ott bizo-nyára van egyház és keresztyéni szent nép. (…) Az se tévesszen meg téged, hogy ki az, aki megkeresztel. Mert a keresztség nem a keresztelőé, nem is néki adatott, hanem a megkereszte-lendőé, akinek számára Isten adta és rendelte. (…)
Harmadszor megismerheted Istennek népét, vagyis a keresztyéni szent népet az oltári szent-ségről, ahol azt Krisztus urunk rendelése szerint szolgáltatják, hiszik és fogadják. Mert ez is nyilvánvaló jel, (…), melyet Krisztus hagyott örökségbe népének megszentelésére, hogy a vele való éléssel nyíltan vallja keresztyén voltát, minthogy azt vallja az Isten igéjével és a keresztséggel. (…) Valahol tehát azt látod, hogy ezt a szentséget illően nyújtják, légy bizo-nyos benne, hogy ott Istennek népe vagyon. Mert amit fentebb az igéről mondtunk, hogy ahol az Isten igéje vagyon, ott van az egyház is: ahol a keresztség és az úrvacsora szentsége va-gyon, ott kell, hogy Istennek népe legyen és megfordítva. Mert ily üdvözítő cselekedetjei nin-csenek csak az Isten népének, csak az Isten népe nyújtja, gyakorolja, használja, mégha az Is-ten népe közt akad is titokban néhány hamis és hitetlen keresztyén. De ezek nem szentségte-lenítik meg Istennek népét, kiváltképpen azért nem, mert titokban vannak; mert a nyilvánva-lóan hamisakat és hitetleneket az egyház, vagyis Istennek népe nem tűri, a szentségből az átok által kizárja, és pogányoknak tekinti, Máté 18,17. (…)
Negyedszer megismerhető az Istennek népe, a szent keresztyénség ott, ahol a kulcsok hatal-mát gyakorolják. Ez Krisztus rendelkezése szerint, Máté 18,15,16, abban áll, hogy valahol keresztyén ember vétkezik, megbüntettessék, ha meg nem javul, megkötöztessék és kitaszíttassék, ha megjavul, felmentessék. Ez a kulcsok hatalma. A kulcsok használata azon-ban kétféle: nyilvános és titkos. Mert vannak olyan gyáva és csüggeteg lelkűek, akik ha nin-csenek is nyilvánosan elkárhoztatva, nem bírnak megnyugodni, míg külön a paptól felmentést nem nyertek. Viszont akadnak olyan megátalkodottak is, akik szívükben és a pap előtt való titkos gyónásban sem akarják bevallani és letenni bűnösségüket. Azért kell a kulcsok hatalmát gyakorolni többféle módon, nyilvánosan is és négyszemközt is. Valahol tehát azt látod, hogy bűnöket megbocsátanak, vagy bűnökért büntetést szabnak, mégpedig akár nyilvánosan, akár magánosan, tudd meg, hogy ott Istennek népe vagyon. (…) Mert Krisztus azért hagyta örök-ségül, hogy nyilvánvaló üdvösséges jel legyen, mely által a Szentlélek Krisztus halála árán az elbukott bűnösöket újra megszenteli, és hogy a keresztyének e jelben vallják, hogy ők Krisz-tusnak szent népe e földön. (…)
Ötödször azon ismerhető meg külsőlegesképpen az egyház, hogy egyházi szolgákat avat és hív meg, vagyis hogy vannak hivatalai, melyekbe embereket állít. Mert az egyháznak szük-sége van püspökökre, lelkipásztorokra, prédikátorokra… (…) És ő adott némelyeket aposto-lokul, némelyeket prófétákul, evangélistákul, tanítókul, stb. Mert a nagy tömeg erre nem ké-pes, kell, hogy ezt egyre bízzák, egynek kezébe adják. (…) Kell, hogy egy legyen a megbí-zott, aki egyedül hirdeti az igét, keresztel, feloldoz és szolgáltatja az úrvacsorát. (…) Valahol mármost ezt látod, biztos lehetsz benne, hogy ott Istennek népe, keresztyéni szent nép va-gyon. (…)
Hatodszor a keresztyéni szent nép külsőleg megismerhető az imádságon, ahol az Istent nyil-vánosan dicsérik, és néki hálákat adnak. Mert valahol azt látod, hogy a miatyánkot imádkoz-zák és ezt az imát tanulják, ahol zsoltárokat és egyházi énekeket énekelnek Isten igéje és az igaz hit szerint; továbbá ahol nyilvánosan foglalkoznak a hiszekeggyel, a tíz parancsolattal és a kátéval, ott biztosra veheted, hogy ott Istennek szent és keresztyéni népe vagyon. Mert az imádság is egyike ama üdvözítő szentségeknek, melyek mindent megszentelnek Pál apostol szavai szerint Tim. I. 4,15. A zsoltárok is nem egyebek, mint imák, Istent dicsérő, tisztelő, hálaadó imák. És a hiszekegy és a tíz parancsolat is Isten igéje és merő üdvösség, amellyel a Szentlélek megszenteli Krisztusnak szent népét. (…)
Hetedszer külsőleg is megismerhető a keresztyéni szent nép az üdvösséges szent kereszten, azon, hogy el kell szenvednie minden szerencsétlenséget és üldözést, minden megpróbáltatást és bajt (ahogy a miatyánk mondja) az ördög, a világ és a test részéről, hogy el kell tűrnie belső szomorúságot, félelmet, rettegést, külső szegénységet, megvettetést, betegséget, gyengeséget, hogy hasonlóvá legyen urához, a Krisztushoz. És mindezen szenvedései indító okának egye-dül annak kell lennie, hogy erősen ragaszkodik Krisztushoz és Istennek igéjéhez, s így a Krisztusért szenved, Máté 5,10: boldogok, akik háborúságot szenvednek énmiattam. A ke-resztyén embernek jámbornak, csendesnek, engedelmesnek kell lennie, készségesnek arra, hogy mindenével a felsőbbségnek és embertársainak szolgáljon, s hogy senkit meg ne bánt-son. De nincs nép a földön, melynek hasonló keserves háborúságot kellene elszenvednie. Erő-sebb átkot kell szenvedniök, mint a zsidóknak, pogányoknak, törököknek; eretnekeknek, gaz-fickóknak, ördögöknek, nyomorultaknak fogják őket nevezni; azt fogják mondani, hogy azok is istentiszteletet végeznek, akik őket felakasztják, megfojtják, megölik, megkínozzák, elűzik, és senki meg nem könyörül rajtuk, sőt myrrhával és epével itatják, amikor megszomjuhoznak, még pedig nem azért, mintha paráznák, gyilkosok tolvajok és gonoszok volnának, hanem azért, mert Krisztushoz ragaszkodnak és nem akarnak más Istent. Ahol ily megpróbáltatást látsz, ott légy meggyőződve arról, hogy ott Istennek szent népe vagyon. Mert ő mondja, Máté 5,11,12: Boldogok lesztek, mikor titeket szidalmaznak, háborgatnak és minden gonosz hazug-ságot mondanak ellenetek én érettem, örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok nagy a mennyekben. Mert evvel az üdvözítő kereszttel a Szentlélek nemcsak megszenteli, hanem boldogítja is népét. (…) De ha valakit a Krisztusért megátkoznak, szidnak, gyaláznak, sanyar-gatnak, az igenis szentté teszi az embert. Mert ez megöli az ó Ádámot, megtanítja türelmes-ségre, alázatra, szelídségre, Isten iránt való háladatosságra és arra, hogy a szenvedés közepette is vidám legyen. Ez aztán az igazi megszentelés a Szentlélek által, ez új életre való ébredés a Krisztusban. Így tanuljuk meg, hogyan kell Istenben hinni, benne bízni, remélni, szeretni, amint azt a rómabeliekhez írott levélben olvassuk, 5,4: (…), a megkísértés reménységet szül stb. Ez tehát az üdvösségnek hét főrésze.
E hét főrészen kívül van még több külsőséges jel is, melyen a keresztyéni szent egyház meg-ismerhető. (…) Mert nemcsak azért van szükségünk a tíz parancsolatra, hogy a törvény sza-vával megparancsolja nekünk, hogy mit vagyunk kötelesek tenni, hanem azért is, hogy benne meglássuk, hogy mennyire vitt már minket a Szentlélek az ő megszentelő erejével és hogy mennyiben van még hiány mibennünk, és hogy meg ne lankadjunk, és ne gondoljuk, hogy immár mindent megtettünk. Így aztán egyre gyarapodni fogunk a megszentelésben és új te-remtményekké válunk a Krisztusban.
Az idézet forrása: D. LUTHER MÁRTON MŰVEI. VI. kötet, Pozsony, 1914. (Sajtó alá ren-dezte: Dr. Masznyik Endre) – A zsinatokról és az egyházról 1539. (400-418. oldalak) – Válo-gatta: G. A.
AZ ÁGOSTAI HITVALLÁS 1530. (részletek)
VII. AZ EGYHÁZ
Tanítják továbbá, hogy az egy anyaszentegyház minden időben megmarad. Az egyház a szen-tek gyülekezete, amelyben az evangéliumot tisztán tanítják és a szentségeket helyesen szol-gáltatják ki. Az egyház valódi egységéhez elegendő, hogy egyetértés legyen az evangélium tanításában és a szentségek kiszolgáltatásában. De nem szükséges, hogy az emberi hagyomá-nyok, vagyis az emberi eredetű egyházi szokások és szertartások, mindenütt egyformák le-gyenek. Amint Pál mondja: „Egy a hit, egy a keresztség, egy az Isten és mindeneknek Atyja” stb. Ef 4,5-6.
VIII. MI AZ EGYHÁZ?
Az egyház valójában a szentek és igazán hívők gyülekezete. De mivel ebben az életben sok képmutató és gonosz él közéjük keveredve, ezért a szentségekkel akkor is szabad élni, ha go-noszok szolgáltatják ki. Krisztus mondása szerint: „Az írástudók és a farizeusok a Mózes szé-kében ülnek” stb. (Mt 23,2). Mind a szentségeknek, mind az igének Krisztus rendelése és pa-rancsa folytán van hatóereje, még akkor is, ha gonoszok szolgálnak velük.
Melanchthon Fülöp: AZ ÁGOSTAI HITVALLÁS APOLÓGIÁJA (Védőirata) 1531.
VII. ÉS VIII. CIKK. AZ EGYHÁZRÓL
Hitvallásunk hetedik cikkét, amelyben az egyházat a szentek gyülekezetének mondottuk, kár-hoztatták. (…) Mi éppen azért fűztük hozzá a nyolcadik cikket, nehogy valaki is azt vélje, hogy mi a gonoszokat és képmutatókat az egyház külső közösségéből kirekesztjük, vagy hogy tagadjuk azoknak a szentségeknek a hatékonyságát, amelyeket képmutatók vagy gonoszok szolgáltatnak ki. (…) Az egyház azonban nem pusztán külső dolgokban és szertartásokban megnyilvánuló közösségek, mint egyéb emberi közösségek, hanem elsősorban a hitnek és a Szentléleknek szívbeli közössége; ennek azonban vannak külső ismertető jegyei is, nevezete-sen az evangéliumnak tiszta tanítása és a szentségeknek Krisztus evangéliumával megegyező kiszolgáltatása. (…) Ennek a cikknek a felvételét nagyon szükségesnek tartottuk. Látjuk, hogy rengeteg veszedelem fenyegeti az egyházat és tör pusztulására. Roppant nagy az istentelenek száma magában az egyházban, akik azt valósággal elnyomják. Nehogy kétségbe essünk tehát, hanem tudjuk, hogy az egyház mégis megmarad, és tudjuk, hogy bármilyen nagy is az istente-lenek száma, az egyház mégis fennáll, és Krisztus megtartja, amit az egyháznak ígért: megbo-csátja a bűnöket, meghallgat, adja a Szentlelket, – ezért állítja elénk ezeket a vigasztalásokat az Apostoli Hitvallás említett hitágazata. Azután „katolikus (=egyetemes) egyház”-ról beszél, nehogy azt gondoljuk, hogy az egyház csupán egyes népek külső, politikai szervezete; hanem ellenkezőleg: mindazok az emberek szerte az egész földkerekségen, akik egyetértenek az evangélium tanításában, ugyanaz a Krisztusuk, a Szentlelkük és azonosak a szentségeik, akár megegyeznek az emberi hagyományok tekintetében, akár különböznek. (…) Az egyház to-vábbá Krisztus birodalma, ellentétben az ördögök birodalmával. Bizonyos ugyanis, hogy a gonoszok az ördög hatalmában vannak és az ördög birodalmának tagjai, amiképpen Pál Ef 2,2-ben hirdeti, hogy az ördög munkálkodik a hitetlenekben. (…) De mi szükség van sok szó-ra, amikor a dolog egészen világos? Ha az egyház valóban Krisztus birodalma, különbözik az ördög birodalmától, ebből szükségképpen következik, hogy az istentelenek nem alkotják az egyházat, mivel az ördög birodalmának tagjai, – noha ebben az életben, mert még nem lett nyilvánvalóvá Krisztus birodalma, elvegyülnek az egyházban, sőt egyházi tisztségeket is vi-selnek.
Az idézetek forrása: KONKORDIA KÖNYV – AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ HITVAL-LÁSI IRATAI I. kötet 24-25. és 163-175. oldalak – Válogatta: G. A.
2007. október 30., kedd
KÉPMISSZIÓ
Dr. Luther Márton 1517. október 31-én, 490 éve szögezte ki 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára, s ezzel kezdődött el a reformáció.
A 95 tétel itt elolvasható:
http://www.garainyh.hu/cikk/mynews.inc.php?hash=46de5d20fec64cb03d2605dffe997519&mnid=15&page=10
2007. október 20., szombat
2007. október 19., péntek
KÖNYVMISSZIÓ
JÉZUS A MI SORSUNK
Illessze be böngészője címsorába ezt a linket és olvashatja a könyvet!
http://bitflow.dyndns.org/hungarian/WilhelmBusch/Hungarian-Jezus_A_Mi_Sorsunk_1993.pdf
Illessze be böngészője címsorába ezt a linket és olvashatja a könyvet!
http://bitflow.dyndns.org/hungarian/WilhelmBusch/Hungarian-Jezus_A_Mi_Sorsunk_1993.pdf
2007. október 16., kedd
KÖNYVMISSZIÓ
M e g j e l e n t:
A Túrmezei összes könyvsorozat első kötete
Áldott olvasást kíván a BLOGMISSZIO gazdája: Andreas
Internetes közreadás a Fébé Kiadó engedélyével!
A Túrmezei összes könyvsorozat első kötete
Áldott olvasást kíván a BLOGMISSZIO gazdája: Andreas
Internetes közreadás a Fébé Kiadó engedélyével!
ÉNEKMISSZIÓ
FENN A MENNYBEN AZ ÚR
az EKE Énekeskönyv 139. éneke
2. Vígan lépkedünk színarany utcákon át,
Halljuk angyalok dicséretét.
Szemünk láthatja Krisztus szent ábrázatát,
Aki vért ontott bűneinkért.
Kar
3. Élet forrása kínálja élő vizét,
Tiszta, hűs vizét bőségesen.
Fényt az Úr maga áraszt és hint szerteszét,
Halál nem lesz ott, éjszaka sem.
Kar
4. Minden gyötrelmet, bánatot elfeledünk, Ha Ő bennünket keblére von.
Krisztus szívére hajthatjuk fáradt fejünk, Nála béke vár és nyugalom.
Kar
ford. F. S.
Forrás: EKE Énekeskönyv, közzététel a kiadó engedélyével.
az EKE Énekeskönyv 139. éneke
2. Vígan lépkedünk színarany utcákon át,
Halljuk angyalok dicséretét.
Szemünk láthatja Krisztus szent ábrázatát,
Aki vért ontott bűneinkért.
Kar
3. Élet forrása kínálja élő vizét,
Tiszta, hűs vizét bőségesen.
Fényt az Úr maga áraszt és hint szerteszét,
Halál nem lesz ott, éjszaka sem.
Kar
4. Minden gyötrelmet, bánatot elfeledünk, Ha Ő bennünket keblére von.
Krisztus szívére hajthatjuk fáradt fejünk, Nála béke vár és nyugalom.
Kar
ford. F. S.
Forrás: EKE Énekeskönyv, közzététel a kiadó engedélyével.
SZÓMISSZIÓ
Az elveszett megtaláltatott!
B-né Anikó vagyok, aki talán a legegyszerűbben azzal az evangéliumi énekkel tudok bemutatkozni, hogy, „Fáradtan, bűnbe veszve jártam az életet, de megtalált a Pásztor, s nyájához vezetett”.
Harmincegy éves koromig Istentől elszakadva éltem, illetve csak léteztem. Bár nem voltam Istentagadó, de Jézust egyáltalán nem ismertem. Katolikus családban születtem, elsőáldozó is voltam, de ezután semmilyen kapcsolatot nem ápoltam sem az egyházzal, sem az Istennel. Azonban, ha baj vett körül, imádkoztam, gyermekkoromban tanult imákat.
Fiatalon mentem férjhez, vidékről városba kerültem, egy fiú gyermekem született, akiben sok örömöt találtam, jó munkahelyem volt „kiváló dolgozó voltam”, úgymond jó férjem volt… nem italos…, szép kényelmes lakásunk volt… végül is minden adott volt egy normális világi élethez, de valami, vagy Valaki hiányzott az életemből. Ez a belső üresség, szeretet utáni éhség, a bűn terhe, aggodalmaskodásom stb. beteggé tett. Nyolc évig jártam különböző „jó” orvosokhoz. Az orvosok semmi komoly, megfogható betegséget nem találtak nálam, ennek ellenére mindig kaptam egy táska gyógyszert.
Még természetgyógyászhoz is elmentem, de igazán semmi nem hozott megoldást, gyógyulást az életemre.
Megszűnt a munkahelyem, új munkahelyre kerültem. Itt az egyik munkatársnőm beszélni kezdett a Bibliáról, Istenről, Jézusról, Pál apostolról, a bűnről… stb. Én érdeklődve hallgattam. Ő szeretettel hívogatott templomba /katolikus volt/ de én mindig kitaláltam valamit, hogy ne tudjak elmenni. Egy alkalommal szintén hívott azonban ekkorra már kifogytam a kifogásokból és azt találtam mondani, hogy ha elmegyek templomba akkor abba a templomba megyek, és az Evangélikus templomra mutattam. Fogalmam sem volt, hogy milyen templom, soha nem voltam egy templomba sem, amióta beköltöztünk a városba, de hirtelen ezt találtam ki, azzal magyarázva, hogy emellett a templom mellett sokat fohászkodtam, amikor a gyermekemet vittem a kórházba.
Erre azt mondta, hogy oké. Nem volt tovább mese, megbeszéltük, hogy találkozunk a templom előtt vasárnap délelőtt. Bementünk, nem volt énekeskönyvünk sem, én úgy ültem ott kb. mint egy turista.
Ekkor kezdődött az életemben egy fordulópont.
A templom csendje, az orgona zenéje, az Ige, prédikáció hallgatása nagy hatással volt rám.
Az Igehirdetés alapigéje: Pál Apostol Efézusbeliekhez írt levele 2. rész 8. vers volt: „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez.
Arról szólt az Igehirdetés, hogy a hit Isten ajándéka, amit nem lehet pénzért megvásárolni, nem lehet örökölni, nem lehet elajándékozni, ráerőszakolni senkire sem… csak egyedül Isten ajándékozhatja az embernek.
Én úgy hallgattam az Igét, hogy /munkatársam szerint/ még levegőt sem vettem..
Én, ha visszagondolok rá, olyan voltam mint egy kiszáradt szivacs és szívtam magamba az éltető vizet…
Mikor kimentem a templomból valami kibeszélhetetlen öröm, békesség volt bennem. Úgy éreztem, mintha elhúzták volna előlem a sötétítő függönyt. Boldog voltam, hogy hát hiszen én is hiszek és ez a hit Isten kegyelmi ajándéka számomra.
Tehát megragadott a Kegyelem.
Hazamentem, a férjem nem értette a boldogságom, örömöm okát, meg is kérdezte gunyorosan, hogy „kivel találkoztál?” Akkor igazán még én sem tudtam…
Azt gondoltam mielőtt elmentem a templomba, hogy egyszer elmegyek, munkatársnőmnek eleget teszek, és kész…
De én már hétfőn alig vártam, hogy újra vasárnap legyen, hogy mehessek a templomba.
Nagy ellenállásba ütköztem, férjem egyáltalán nem örült neki, sőt… hogy már megint menni akarok. De én mentem… Vettem Bibliát, kaptam könyveket. Az első két könyvem: a Rólad van szó, és a Szenvedéssel formál a mester c. könyvek voltak, amelyek sokat segítettek.
Az Istentiszteletek Igehirdetései és a Biblia olvasása során szép lassan, egyenként az Úr megmutatta nekem bűnös, elveszett voltomat. Addig mindig azt hittem, hogy én jó vagyok, én nekem nincs bűnöm. De bizony beláttam, hogy szinte minden parancsolat ellen vétkeztem. Azonban az Úr csodálatos jósága nem hagyott a bűnben vergődnöm, hanem megmutatta a megbánás helyét is, keresztet, ahol helyettem, miattam és érettem is szenvedett Jézus Krisztus.
Megvallottam, megbántam, elsirattam, átadtam bűneimet lélekben a kereszt alatt. Elfogadtam a bűnbocsánat örömét!
Az életem 180 fokot fordult. Teljesen megváltoztam, másképp gondolkodtam, új ember lettem. Mert aki Krisztusban van új teremtés az, a régiek elmúlnak és újjá lesz minden. Éltem, most már nem én, hanem élt bennem a Krisztus… ma is…
Betegségeim megszűntek, nem kerestem már gyógyulást az orvosoknál, mert az Áldott Orvos meggyógyított… bűneim terhétől megszabadított. Öröm és békesség költözött a szívembe.
Férjem is észrevette a változást, többek között abban is, hogy már nem voltam olyan érzékeny, panaszkodó, nyafogó…
Nagy harcba keveredtem a családdal, nem értették a megtérésemet. Férjem is ellenezte a templomba járásomat, testvéreim kinevettek, anyósomék elutasították…sok-sok harc, de hála az Úrnak 19 éve, hogy megtértem és Ő őriz engem.
Nem ismertem még azt a kifejezést, hogy bizonyságtétel, vagy misszió, de már rendületlenül végeztem ezt a szolgálatot… a szél fú ahová akar… ahol csak lehetett beszéltem megtérésemről, Isten nagy szeretetéről, Jézus Krisztusban.
Családomban, ismerőseim között sokan elindultak…
A 19 év alatt sok-sok minden történt, volt sok harc, kétségbeesés, öröm, bukás, megpróbáltatás… de a túláradó Kegyelem mindig megőrzött és felemelt.
Első Karácsonyi Igém: a Fil. 4.4-7. „Örüljetek az Úrban, mindenkor, ismét mondom örüljetek…”
Valamint sokat kaptam a Péter I. levele: 1. 8-9 vers.. a kibeszélhetetlen örömben való részesülést, a hitünk célja, lelkünk üdvössége…
Bizonyságtételem záró Igéjeként a János I. levele 5. 11-12. versét választottam.
„És ez az a bizonyságtétel, hogy örökéletet adott nekünk az Isten és ez az élet az Ő fiában van. Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.”
Kívánom, hogy akik még nem ismerték meg Jézus Krisztust, mint megváltót és nem részesültek a bűnbocsánat örömében, valamint az örök élet reménységében, Őket is ragadja meg az érthetetlen Kegyelem. ÁMEN
Megjegyzés: Ez a személyes bizonyságtétel Anikó személyes engedélyével került fel az internetre. Az élő, eleven szó missziói hatásában bízva bocsátjuk a világháló oldalaira, hogy a SZÓMISSZIÓ elvégezhesse küldetését! Köszönjük, Anikó!
B-né Anikó vagyok, aki talán a legegyszerűbben azzal az evangéliumi énekkel tudok bemutatkozni, hogy, „Fáradtan, bűnbe veszve jártam az életet, de megtalált a Pásztor, s nyájához vezetett”.
Harmincegy éves koromig Istentől elszakadva éltem, illetve csak léteztem. Bár nem voltam Istentagadó, de Jézust egyáltalán nem ismertem. Katolikus családban születtem, elsőáldozó is voltam, de ezután semmilyen kapcsolatot nem ápoltam sem az egyházzal, sem az Istennel. Azonban, ha baj vett körül, imádkoztam, gyermekkoromban tanult imákat.
Fiatalon mentem férjhez, vidékről városba kerültem, egy fiú gyermekem született, akiben sok örömöt találtam, jó munkahelyem volt „kiváló dolgozó voltam”, úgymond jó férjem volt… nem italos…, szép kényelmes lakásunk volt… végül is minden adott volt egy normális világi élethez, de valami, vagy Valaki hiányzott az életemből. Ez a belső üresség, szeretet utáni éhség, a bűn terhe, aggodalmaskodásom stb. beteggé tett. Nyolc évig jártam különböző „jó” orvosokhoz. Az orvosok semmi komoly, megfogható betegséget nem találtak nálam, ennek ellenére mindig kaptam egy táska gyógyszert.
Még természetgyógyászhoz is elmentem, de igazán semmi nem hozott megoldást, gyógyulást az életemre.
Megszűnt a munkahelyem, új munkahelyre kerültem. Itt az egyik munkatársnőm beszélni kezdett a Bibliáról, Istenről, Jézusról, Pál apostolról, a bűnről… stb. Én érdeklődve hallgattam. Ő szeretettel hívogatott templomba /katolikus volt/ de én mindig kitaláltam valamit, hogy ne tudjak elmenni. Egy alkalommal szintén hívott azonban ekkorra már kifogytam a kifogásokból és azt találtam mondani, hogy ha elmegyek templomba akkor abba a templomba megyek, és az Evangélikus templomra mutattam. Fogalmam sem volt, hogy milyen templom, soha nem voltam egy templomba sem, amióta beköltöztünk a városba, de hirtelen ezt találtam ki, azzal magyarázva, hogy emellett a templom mellett sokat fohászkodtam, amikor a gyermekemet vittem a kórházba.
Erre azt mondta, hogy oké. Nem volt tovább mese, megbeszéltük, hogy találkozunk a templom előtt vasárnap délelőtt. Bementünk, nem volt énekeskönyvünk sem, én úgy ültem ott kb. mint egy turista.
Ekkor kezdődött az életemben egy fordulópont.
A templom csendje, az orgona zenéje, az Ige, prédikáció hallgatása nagy hatással volt rám.
Az Igehirdetés alapigéje: Pál Apostol Efézusbeliekhez írt levele 2. rész 8. vers volt: „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez.
Arról szólt az Igehirdetés, hogy a hit Isten ajándéka, amit nem lehet pénzért megvásárolni, nem lehet örökölni, nem lehet elajándékozni, ráerőszakolni senkire sem… csak egyedül Isten ajándékozhatja az embernek.
Én úgy hallgattam az Igét, hogy /munkatársam szerint/ még levegőt sem vettem..
Én, ha visszagondolok rá, olyan voltam mint egy kiszáradt szivacs és szívtam magamba az éltető vizet…
Mikor kimentem a templomból valami kibeszélhetetlen öröm, békesség volt bennem. Úgy éreztem, mintha elhúzták volna előlem a sötétítő függönyt. Boldog voltam, hogy hát hiszen én is hiszek és ez a hit Isten kegyelmi ajándéka számomra.
Tehát megragadott a Kegyelem.
Hazamentem, a férjem nem értette a boldogságom, örömöm okát, meg is kérdezte gunyorosan, hogy „kivel találkoztál?” Akkor igazán még én sem tudtam…
Azt gondoltam mielőtt elmentem a templomba, hogy egyszer elmegyek, munkatársnőmnek eleget teszek, és kész…
De én már hétfőn alig vártam, hogy újra vasárnap legyen, hogy mehessek a templomba.
Nagy ellenállásba ütköztem, férjem egyáltalán nem örült neki, sőt… hogy már megint menni akarok. De én mentem… Vettem Bibliát, kaptam könyveket. Az első két könyvem: a Rólad van szó, és a Szenvedéssel formál a mester c. könyvek voltak, amelyek sokat segítettek.
Az Istentiszteletek Igehirdetései és a Biblia olvasása során szép lassan, egyenként az Úr megmutatta nekem bűnös, elveszett voltomat. Addig mindig azt hittem, hogy én jó vagyok, én nekem nincs bűnöm. De bizony beláttam, hogy szinte minden parancsolat ellen vétkeztem. Azonban az Úr csodálatos jósága nem hagyott a bűnben vergődnöm, hanem megmutatta a megbánás helyét is, keresztet, ahol helyettem, miattam és érettem is szenvedett Jézus Krisztus.
Megvallottam, megbántam, elsirattam, átadtam bűneimet lélekben a kereszt alatt. Elfogadtam a bűnbocsánat örömét!
Az életem 180 fokot fordult. Teljesen megváltoztam, másképp gondolkodtam, új ember lettem. Mert aki Krisztusban van új teremtés az, a régiek elmúlnak és újjá lesz minden. Éltem, most már nem én, hanem élt bennem a Krisztus… ma is…
Betegségeim megszűntek, nem kerestem már gyógyulást az orvosoknál, mert az Áldott Orvos meggyógyított… bűneim terhétől megszabadított. Öröm és békesség költözött a szívembe.
Férjem is észrevette a változást, többek között abban is, hogy már nem voltam olyan érzékeny, panaszkodó, nyafogó…
Nagy harcba keveredtem a családdal, nem értették a megtérésemet. Férjem is ellenezte a templomba járásomat, testvéreim kinevettek, anyósomék elutasították…sok-sok harc, de hála az Úrnak 19 éve, hogy megtértem és Ő őriz engem.
Nem ismertem még azt a kifejezést, hogy bizonyságtétel, vagy misszió, de már rendületlenül végeztem ezt a szolgálatot… a szél fú ahová akar… ahol csak lehetett beszéltem megtérésemről, Isten nagy szeretetéről, Jézus Krisztusban.
Családomban, ismerőseim között sokan elindultak…
A 19 év alatt sok-sok minden történt, volt sok harc, kétségbeesés, öröm, bukás, megpróbáltatás… de a túláradó Kegyelem mindig megőrzött és felemelt.
Első Karácsonyi Igém: a Fil. 4.4-7. „Örüljetek az Úrban, mindenkor, ismét mondom örüljetek…”
Valamint sokat kaptam a Péter I. levele: 1. 8-9 vers.. a kibeszélhetetlen örömben való részesülést, a hitünk célja, lelkünk üdvössége…
Bizonyságtételem záró Igéjeként a János I. levele 5. 11-12. versét választottam.
„És ez az a bizonyságtétel, hogy örökéletet adott nekünk az Isten és ez az élet az Ő fiában van. Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.”
Kívánom, hogy akik még nem ismerték meg Jézus Krisztust, mint megváltót és nem részesültek a bűnbocsánat örömében, valamint az örök élet reménységében, Őket is ragadja meg az érthetetlen Kegyelem. ÁMEN
Megjegyzés: Ez a személyes bizonyságtétel Anikó személyes engedélyével került fel az internetre. Az élő, eleven szó missziói hatásában bízva bocsátjuk a világháló oldalaira, hogy a SZÓMISSZIÓ elvégezhesse küldetését! Köszönjük, Anikó!
2007. október 5., péntek
IGEMISSZIÓ
Pecznyík Pál bizonyságtétele
Felhívás megtérésre
Joel. 2, 12-13.
Kedves hallgatóim: Urunk hozzánk szóló üzenetét, Joel próféta könyvéből olvasom, a második fejezet, 12-13-ik versét. „De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve sírva és gyászolva! Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az Úrhoz! Mert kegyelmes és irgalmas ő, türelme hosszú, szeretete nagy, és megbánja még a rosszat is” Bizonyára a Bibliát, nem ok nélkül nevezik, élet könyvének. Tartalma és üzenete, kisugárzik az emberi élet minden területére. Ezek a felolvasott igeversek is, bár évezredekkel ezelőtt hangoztak el a prófétán keresztül, üzenetük mégis olyan friss és eleven, mintha azokat, most intézték volna hozzánk. A megtérésre való felszólítás már nagyon régi keletű. Azóta tart, amióta az ember elpártolt Istentől, az ámítóra hallgatva. Az ember balgán, azt gondolta, hogy néhány évtizedes földi élete, e rövid idő alatt is, ki fog teljesedni? Ám a szomorú és tragikus események, nagyon is rácáfoltak erre. Ez a szomorú és gyászos sorozat pedig, az első testvérgyilkosságtól kezdve, mind a mai napig tart még. És kiterjed az egész lakott földre. Istennek a megtérésre hívó drága szava, hívő gyermekeinek bizonyságtételén keresztül, ma is hangzik szerte a földön, szakadatlanul, éjjel-nappal, az Istentől elfordult és a maga dicsőségét kereső emberiség felé! Isten világosan látja életünket és azt az utat, melyen a kárhozat szakadéka felé sodródik az életünk. És minél közelebb jutunk ehhez az életveszélyes szakadékhoz, annál fontosabb és sürgősebb, Urunknak a megtérésre hívó szava! Mivel a szakadékba zuhanás, a halál pillanatában bekövetkezhet! És a kárhozatba zuhant ember sorsa, ezzel végleg meg van pecsételve. Mivel azonban, ez a kárhozatos szakadék, szemmel nem látható, ezért az emberek azt gondolják: az nem is létezik? A megtérés azonban nem lehet olyan félig-meddig való megtérés. Nem lehetséges, félig Istenhez, félig a világhoz kötődni. De a vallásos ember azt gondolja: hűséges templomba járásával, jócselekedeteivel, felületes igeolvasásával, elnyeri majd Isten tetszését, és ezzel helyet biztosít magának az örök életre, Isten dicsőséges országában. De ez, nagyon is téves felfogás. Igénkben világosan áll: „Teljes szívvel, böjtölve és gyászolva” Isten nem ismer felezést. Vagy teljesen Istennek, vagy teljesen a világnak. Nincs arany középút, amint azt, sokan gondolják. Sok hívő emberről jegyezték föl, hogy sírva, könnyek között térdelt Isten elé, és sírva kért bocsánatot tőle, elrontott élete miatt, elkövetett bűnei miatt. Nos, az ilyen megtérés, valóban, Isten szerint való. Ez nem a ruha, hanem a szív megszaggatása! És mit ígér Isten a hozzá térőknek? Türelmes és irgalmas lesz hozzájuk. Mert, „Türelme hosszú, szeretete nagy” Isten szeretete pedig, a Golgotán ragyogott fel, a legcsodálatosabb fénnyel! Fiában, Jézus Krisztusban! Isten, a Golgotán mutatta be legszembetűnőbben, a bűnösök iránti mérhetetlen szeretetét! Az a szeretet, valóban a legnagyobb áldozatos szeretet volt. Ennél nagyobb szeretet és áldozat, soha nem volt a földön. De csodálatos az igeszakasz vége is. Isten „Megbánja még a rosszat is” A Teremtő hatalmas Isten, megbánja még a rosszat is? Gondoljunk csak Ninivére a romlott erkölcsű városra, nem törölte el azt, mert megtért a nép.
Bár az özönvíz előtt, megbánta azt is, hogy embert teremtett. Mózes közbenjárására, nem törölte el a zúgolódó népet. Isten többször is, megbánta a rosszat! Miért? Mert az Úr Jézus, még a világ teremtése előtt, önként vállalta a közbenjárást, a megromlott emberiségért, ha bár az, akkor még nem is létezett! Jó volna hát meglátnunk: megváltásunk, megmaradásunk, és üdvösségünk, egyetlen módja, Istenhez térésünk. Akik ezt, nem veszik komolyan, örökre elvesztek! Jaj minden olyan embernek, aki az örökkévaló élő Istent, ki hagyja a számításából!
Mert úgy, oda kerül, ahol Isten soha nem lesz jelen, a kárhozatba, az örök sötétségbe! Pedig, Isten kegyelméből, az örök élet, övé is lehetne. Ámen.
Elhangzott: a MERA műsorában
http://www.mera.hu
Felhívás megtérésre
Joel. 2, 12-13.
Kedves hallgatóim: Urunk hozzánk szóló üzenetét, Joel próféta könyvéből olvasom, a második fejezet, 12-13-ik versét. „De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve sírva és gyászolva! Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az Úrhoz! Mert kegyelmes és irgalmas ő, türelme hosszú, szeretete nagy, és megbánja még a rosszat is” Bizonyára a Bibliát, nem ok nélkül nevezik, élet könyvének. Tartalma és üzenete, kisugárzik az emberi élet minden területére. Ezek a felolvasott igeversek is, bár évezredekkel ezelőtt hangoztak el a prófétán keresztül, üzenetük mégis olyan friss és eleven, mintha azokat, most intézték volna hozzánk. A megtérésre való felszólítás már nagyon régi keletű. Azóta tart, amióta az ember elpártolt Istentől, az ámítóra hallgatva. Az ember balgán, azt gondolta, hogy néhány évtizedes földi élete, e rövid idő alatt is, ki fog teljesedni? Ám a szomorú és tragikus események, nagyon is rácáfoltak erre. Ez a szomorú és gyászos sorozat pedig, az első testvérgyilkosságtól kezdve, mind a mai napig tart még. És kiterjed az egész lakott földre. Istennek a megtérésre hívó drága szava, hívő gyermekeinek bizonyságtételén keresztül, ma is hangzik szerte a földön, szakadatlanul, éjjel-nappal, az Istentől elfordult és a maga dicsőségét kereső emberiség felé! Isten világosan látja életünket és azt az utat, melyen a kárhozat szakadéka felé sodródik az életünk. És minél közelebb jutunk ehhez az életveszélyes szakadékhoz, annál fontosabb és sürgősebb, Urunknak a megtérésre hívó szava! Mivel a szakadékba zuhanás, a halál pillanatában bekövetkezhet! És a kárhozatba zuhant ember sorsa, ezzel végleg meg van pecsételve. Mivel azonban, ez a kárhozatos szakadék, szemmel nem látható, ezért az emberek azt gondolják: az nem is létezik? A megtérés azonban nem lehet olyan félig-meddig való megtérés. Nem lehetséges, félig Istenhez, félig a világhoz kötődni. De a vallásos ember azt gondolja: hűséges templomba járásával, jócselekedeteivel, felületes igeolvasásával, elnyeri majd Isten tetszését, és ezzel helyet biztosít magának az örök életre, Isten dicsőséges országában. De ez, nagyon is téves felfogás. Igénkben világosan áll: „Teljes szívvel, böjtölve és gyászolva” Isten nem ismer felezést. Vagy teljesen Istennek, vagy teljesen a világnak. Nincs arany középút, amint azt, sokan gondolják. Sok hívő emberről jegyezték föl, hogy sírva, könnyek között térdelt Isten elé, és sírva kért bocsánatot tőle, elrontott élete miatt, elkövetett bűnei miatt. Nos, az ilyen megtérés, valóban, Isten szerint való. Ez nem a ruha, hanem a szív megszaggatása! És mit ígér Isten a hozzá térőknek? Türelmes és irgalmas lesz hozzájuk. Mert, „Türelme hosszú, szeretete nagy” Isten szeretete pedig, a Golgotán ragyogott fel, a legcsodálatosabb fénnyel! Fiában, Jézus Krisztusban! Isten, a Golgotán mutatta be legszembetűnőbben, a bűnösök iránti mérhetetlen szeretetét! Az a szeretet, valóban a legnagyobb áldozatos szeretet volt. Ennél nagyobb szeretet és áldozat, soha nem volt a földön. De csodálatos az igeszakasz vége is. Isten „Megbánja még a rosszat is” A Teremtő hatalmas Isten, megbánja még a rosszat is? Gondoljunk csak Ninivére a romlott erkölcsű városra, nem törölte el azt, mert megtért a nép.
Bár az özönvíz előtt, megbánta azt is, hogy embert teremtett. Mózes közbenjárására, nem törölte el a zúgolódó népet. Isten többször is, megbánta a rosszat! Miért? Mert az Úr Jézus, még a világ teremtése előtt, önként vállalta a közbenjárást, a megromlott emberiségért, ha bár az, akkor még nem is létezett! Jó volna hát meglátnunk: megváltásunk, megmaradásunk, és üdvösségünk, egyetlen módja, Istenhez térésünk. Akik ezt, nem veszik komolyan, örökre elvesztek! Jaj minden olyan embernek, aki az örökkévaló élő Istent, ki hagyja a számításából!
Mert úgy, oda kerül, ahol Isten soha nem lesz jelen, a kárhozatba, az örök sötétségbe! Pedig, Isten kegyelméből, az örök élet, övé is lehetne. Ámen.
Elhangzott: a MERA műsorában
http://www.mera.hu
VERSMISSZIÓ
Túrmezei Erzsébet
VALLÁSTÉTEL
Már nem remegek. Hallom az üvöltést.
Préda kell a kiéhezett vadaknak.
Ó, szebb zene, mint lantok lágy zenéje
a szabadoknak, ha Krisztust tagadtak.
És egyetlen igaz út visszamenni
és kiáltani. Börtön és aréna
virágoskert a benn égő pokolhoz:
Hallgattam a nevéről, mint a néma.
Kiáltani és vallást tenni róla:
„Halljad, pogány világ és halljad népem:
Megtartatás és élet és erő
nincsen a földön, csak egyetlen névben.
Krisztus, Krisztus! Kiáltom, hirdetem,
Hogy békességet az Ő vére szerzett.
Krisztus! Életújító hatalom.
Elvesz a lélek és elvesz a nemzet,
a legnagyobb is elvesz nélküle,
és benne a legkisebb nő ezerre.
És Őbenne a fogoly is szabad…
s nélküle a szabad jár láncraverve.
És Őbenne, aki meghal is, él!
És nélküle az élők is halottak!
… Megkötözhettek: Krisztusé vagyok.
Ti nem tudjátok, mi a mártíroknak
ezzel a névvel égni boldogan,
s dacolva gyújtott fényes fáklyaképpen
belelobogni mégis a világba,
hogy nincs üdvösség, csak ebben a névben!”
1942
* * *
Forrás: Túrmezei Erzsébet összegyűjtött művei I. VERSEK (430. oldal)
A költő munkáinak összegyűjtését, rendszerezését a Túrmezei Emlékbizottság végezte.
Kiadja: a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület – Budapest, 2007.
Honlapcímük:
http://church.lutheran.hu/febe/
Ez az internetes közlés a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület – mint a szerző jogutóda – előzetes, írásos engedélyével történt.
Az Olvasók nevében is hálás köszönet a Fébé Választmányának!
VALLÁSTÉTEL
Már nem remegek. Hallom az üvöltést.
Préda kell a kiéhezett vadaknak.
Ó, szebb zene, mint lantok lágy zenéje
a szabadoknak, ha Krisztust tagadtak.
És egyetlen igaz út visszamenni
és kiáltani. Börtön és aréna
virágoskert a benn égő pokolhoz:
Hallgattam a nevéről, mint a néma.
Kiáltani és vallást tenni róla:
„Halljad, pogány világ és halljad népem:
Megtartatás és élet és erő
nincsen a földön, csak egyetlen névben.
Krisztus, Krisztus! Kiáltom, hirdetem,
Hogy békességet az Ő vére szerzett.
Krisztus! Életújító hatalom.
Elvesz a lélek és elvesz a nemzet,
a legnagyobb is elvesz nélküle,
és benne a legkisebb nő ezerre.
És Őbenne a fogoly is szabad…
s nélküle a szabad jár láncraverve.
És Őbenne, aki meghal is, él!
És nélküle az élők is halottak!
… Megkötözhettek: Krisztusé vagyok.
Ti nem tudjátok, mi a mártíroknak
ezzel a névvel égni boldogan,
s dacolva gyújtott fényes fáklyaképpen
belelobogni mégis a világba,
hogy nincs üdvösség, csak ebben a névben!”
1942
* * *
Forrás: Túrmezei Erzsébet összegyűjtött művei I. VERSEK (430. oldal)
A költő munkáinak összegyűjtését, rendszerezését a Túrmezei Emlékbizottság végezte.
Kiadja: a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület – Budapest, 2007.
Honlapcímük:
http://church.lutheran.hu/febe/
Ez az internetes közlés a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület – mint a szerző jogutóda – előzetes, írásos engedélyével történt.
Az Olvasók nevében is hálás köszönet a Fébé Választmányának!
2007. október 3., szerda
KÉPMISSZIÓ
A BLOGMISSZIO ARS POETICÁJA
ÜDV AZ OLVASÓNAK!
A HIVATALOS LUTHER RÓZSA KÉPE
ÜDV AZ OLVASÓNAK!
Tisztelt Olvasó!
Kedves Blogmisszió iránt érdeklődő embertársam!
Kérem, látogassa meg személyes honlapomat és
blogjaimat s ha ismer hasonló témájúakat, hívja rá
fel e blog olvasói figyelmét is, s írja meg linkjüket!
Hálás köszönettel és testvéri üdvözlettel: Andreas
A HIVATALOS LUTHER RÓZSA KÉPE
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
