Reformáció - 2009.

Luther Márton hitvallása:

A SZENTLÉLEK MEGSZENTEL

A harmadik hitágazatot nem tudom találóbb cím alá foglalni, minthogy a megszentelésről szól; mert a Szentlelket jellemzi és ábrázolja azzal a szolgálatával együtt, hogy megszentel. A „SZENTLÉLEK” szóra kell tehát támaszkodnunk, mert olyan tömör ez, hogy nem találhatnánk ennél jobbat. Az Írás szerint ugyanis többféle lélek van, például emberi lélek, mennyei lélek és gonosz lélek. De csak Isten lelkét nevezi Szentléleknek, mert Ő az, aki minket megszentelt, és még mindig megszentel. Ahogyan tehát az Atyát Teremtőnek, a Fiút Megváltónak nevezzük, úgy kell a Szentlelket is cselekvéséről Szentnek vagy Megszentelőnek neveznünk. De hogyan történik ez a megszentelés? Felelet: Ahogyan a Fiú születésével, halálával, feltámadásával stb. szerezte meg azt az uralmat, amellyel magáévá tett minket, úgy végzi a Szentlélek a megszentelést a következőkkel: a szentek gyülekezetével, vagy a keresztyén egyházzal, a bűnök bocsánatával, a test feltámadásával és az örök élettel, vagyis azzal, hogy először is szent gyülekezetébe visz, és az egyház ölébe tesz minket, rajtuk keresztül prédikál nekünk, és elvezet Krisztushoz.

Forrás: LUTHER MÁRTON NÉGY HITVALLÁSA, A NAGY KÁTÉ Bp. 1983
Válogatta: G. A.

Egyedül a Szentírás!

IGE UTÁNI ÉHSÉG!
/ Ámós 8, 11 – 12. /

Ímé, napok jőnek, azt mondja az Ú Isten,
és éhséget bocsátok e földre: nem kenyér
után való éhséget, sem víz után való
szomjúságot, hanem az Úr beszédének
hallgatása után. És vándorolni fognak
tengertől tengerig és északtól fogva
napkeletig. Futkosnak, hogy keressék
az Úrnak beszédét, de nem találják meg.

Eljön az-az idő, bár ne látná senki,
igét – mint kenyeret – elkezdik keresni.

Népek keresik majd, lelkük szent kenyerét,
ámde nem lelik meg, hanem csak hűlt helyét.

Futva keresik azt, tengertől – tengerig,
éhezve, szomjazva, kelettől nyugatig.

Gyötrő lesz éhségük, igeszomjúságuk,
hiábavaló lesz, minden fáradságuk.

Akkor derül ki majd, mily nagy kincs az Ige!
Ha nem lesz látható szava, betűje se.

Fájdalmas kiáltás zúg majd a földön át,
nem találnak sehol, egyetlen Bibliát!

Éhezést, szomjazást, így támaszt az Isten,
mivel Szent Igéje, még ma sem kell itten.

Mert az életünkben, test kap elsőbbséget,
lelkünk pedig szenved szomjazást, éhséget.

Pedig lelkünk örök, fontosabb a testnél,
bűnbánó szív üdvöt nyerhet, a keresztnél!

Áldjuk Istent, hogy még itt van Szent Igéje,
hallhatatlan lelkünk, táplálhatjuk véle.

Ételünk, italunk, amíg vándorolunk,
út végén, új honban, vár minket hű Urunk.

Pecznyík Pál

BIBLIAVASÁRNAP ÜZENETE

A BIBLIA

Bolygónkon van egy ismert könyv,
csodás kincses bánya az;
öröm, béke rejlik abban,
mély szeretet és vigasz.
Ez a könyv: az „Élet könyve”,
más néven a Biblia;
ezt olvassa imádkozva
földünk sok milljó fia.
Letűnt sötét századokban
rútul bántak el vele;
Isten örök, élő szavát
ne olvassa senki se!
Betiltották! Eltemették!
Tűzbe dobták! Mégis él!
Nem semmisülhet meg soha,
mert abban Isten beszél!
Ma a legolvasottabb könyv
a világon szerteszét;
mindenki az anyanyelvén
olvashat ma Szent Igét.

A Biblia él, ma is él!
Elnémítni nem lehet!
Bűn álmából ébreszt ma is,
alvó drága lelkeket.
Örülj Testvér, örülj velem,
ha van kéznél Bibliád,
útitársként vidd magaddal,
s égi béke száll reád!
Kísérőd is, nevelőd is,
míg tart földi életed;
meglásd, benne megtalálod,
mit Isten ígért neked.
Ígérete: örök élet,
a legszebb és legnagyobb;
ha hű maradsz hozzá végig,
ajándékul azt kapod.

Pecznyík Pál