IGE UTÁNI ÉHSÉG!
/ Ámós 8, 11 – 12. /
Ímé, napok jőnek, azt mondja az Ú Isten,
és éhséget bocsátok e földre: nem kenyér
után való éhséget, sem víz után való
szomjúságot, hanem az Úr beszédének
hallgatása után. És vándorolni fognak
tengertől tengerig és északtól fogva
napkeletig. Futkosnak, hogy keressék
az Úrnak beszédét, de nem találják meg.
Eljön az-az idő, bár ne látná senki,
igét – mint kenyeret – elkezdik keresni.
Népek keresik majd, lelkük szent kenyerét,
ámde nem lelik meg, hanem csak hűlt helyét.
Futva keresik azt, tengertől – tengerig,
éhezve, szomjazva, kelettől nyugatig.
Gyötrő lesz éhségük, igeszomjúságuk,
hiábavaló lesz, minden fáradságuk.
Akkor derül ki majd, mily nagy kincs az Ige!
Ha nem lesz látható szava, betűje se.
Fájdalmas kiáltás zúg majd a földön át,
nem találnak sehol, egyetlen Bibliát!
Éhezést, szomjazást, így támaszt az Isten,
mivel Szent Igéje, még ma sem kell itten.
Mert az életünkben, test kap elsőbbséget,
lelkünk pedig szenved szomjazást, éhséget.
Pedig lelkünk örök, fontosabb a testnél,
bűnbánó szív üdvöt nyerhet, a keresztnél!
Áldjuk Istent, hogy még itt van Szent Igéje,
hallhatatlan lelkünk, táplálhatjuk véle.
Ételünk, italunk, amíg vándorolunk,
út végén, új honban, vár minket hű Urunk.
Pecznyík Pál
Bejegyzések
