Dicsőítsük mi is a megszületett Megváltót!
2009. január 5., hétfő
2008. december 26., péntek
Az Ige-Krisztus testet öltött Jézusban
Istentől gazdagon megáldott ünnepet kívánok kedves Olvasóimnak!
2008. november 27., csütörtök
ADVENT ÍGÉRETE
Ady Endre
AZ ÚR ÉRKEZÉSE
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.
AZ ÚR ÉRKEZÉSE
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.
2008. november 22., szombat
AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁG ÜNNEPE
"Várom a holtak föltámadását és az eljövendő örök életet. Ámen."
(Niceai hitvallás)
(Niceai hitvallás)
2008. október 11., szombat
2008. szeptember 28., vasárnap
2008. július 15., kedd
VERSMISSZIÓ - A BIBLIA ÉVÉBEN
Éneklő Biblia!
A Biblia minden lapja
szeretetről énekel.
Hirdeti, hogy égi Atyánk,
Fiát értünk küldte el!
Benne: a szerető Atya
láthatóan földre jött,
megmutatta nagy hatalmát,
bűn, halál, Sátán fölött!
Mindig ott járt övéi közt,
ahol népe vándorolt,
mindig szegényt, elesettet,
nyomorultat pártfogolt.
Ha olvassuk a Bibliát,
hallhatjuk az énekét,
megérthetjük: Jézus értünk,
feláldozta életét!
Földünkön a legszebb ének
a Biblia éneke,
bár telne meg dallamával,
minden ember élete.
E szent ének visszhangozna
szívekben: minden helyen,
magasztalná Istenünket,
a szív és az értelem.
Hallgassuk mély áhítattal,
a Biblia énekét,
Istenről tesz bizonyságot,
ki Atyánk lett, Jézusért!
Engedjük, hogy eszközévé
formálhassa életünk,
énekelő Bibliává
így válhat, az életünk!
Pecznyík Pál
A Biblia minden lapja
szeretetről énekel.
Hirdeti, hogy égi Atyánk,
Fiát értünk küldte el!
Benne: a szerető Atya
láthatóan földre jött,
megmutatta nagy hatalmát,
bűn, halál, Sátán fölött!
Mindig ott járt övéi közt,
ahol népe vándorolt,
mindig szegényt, elesettet,
nyomorultat pártfogolt.
Ha olvassuk a Bibliát,
hallhatjuk az énekét,
megérthetjük: Jézus értünk,
feláldozta életét!
Földünkön a legszebb ének
a Biblia éneke,
bár telne meg dallamával,
minden ember élete.
E szent ének visszhangozna
szívekben: minden helyen,
magasztalná Istenünket,
a szív és az értelem.
Hallgassuk mély áhítattal,
a Biblia énekét,
Istenről tesz bizonyságot,
ki Atyánk lett, Jézusért!
Engedjük, hogy eszközévé
formálhassa életünk,
énekelő Bibliává
így válhat, az életünk!
Pecznyík Pál
2008. június 2., hétfő
2008. május 20., kedd
2008. május 11., vasárnap
PÜNKÖSDI KÉP- ÉS IGEMISSZIÓ: Jövel, Szentlélek, Úristen!
http://www.garainyh.hu/kep/PUNKOSDI%20UDVOZLET-2008-ban.doc
2008. május 4., vasárnap
VERSMISSZIÓ: Május első vasárnapján ünnepeljük az édesanyák napját
Mécs László: A királyfi három bánata
Amikor születtem, nem jeleztek nagyot
Messiás-mutató különös csillagok,
csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.
A többiek láttak egy síró porontyot,
de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,
mintha babusgatná a szép napkorongot.
Maga adta nékem édessége teljét,
úgy ajándékozta anyasága tejét,
hogy egyszer földnek bennem kedve teljék.
Isten tudja, honnan, palástot kerített,
aranyos palástot vállamra terített,
fejem fölé égiszin mosolygást derített.
Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat,
ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat,
mint királyi ember királyi urának.
Amerre én jártam, kövek énekeltek,
mert az édesanyám izent a köveknek,
szíve ment előttem előre követnek.
Amíg ő van, vígan élném a világom,
nem hiányzik nekem semmi a világon,
három bánat teszi boldogtalanságom.
Az egyik bánatom: mért nem tudja látni
egymást a sok ember, a sok-sok királyfi,
úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni?
A másik bánatom: hogyha ő majd holtan
fekszik a föld alatt virággá foszoltan,
senki se tudja majd, hogy királyfi voltam.
Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,
minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:
kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.
Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna
s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,
az én köszönetem így is kevés volna.
Hogyha a föld minden színmézét átadom,
az ő édességét meg nem hálálhatom,
ez az én bánatom, harmadik bánatom.
Amikor születtem, nem jeleztek nagyot
Messiás-mutató különös csillagok,
csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.
A többiek láttak egy síró porontyot,
de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,
mintha babusgatná a szép napkorongot.
Maga adta nékem édessége teljét,
úgy ajándékozta anyasága tejét,
hogy egyszer földnek bennem kedve teljék.
Isten tudja, honnan, palástot kerített,
aranyos palástot vállamra terített,
fejem fölé égiszin mosolygást derített.
Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat,
ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat,
mint királyi ember királyi urának.
Amerre én jártam, kövek énekeltek,
mert az édesanyám izent a köveknek,
szíve ment előttem előre követnek.
Amíg ő van, vígan élném a világom,
nem hiányzik nekem semmi a világon,
három bánat teszi boldogtalanságom.
Az egyik bánatom: mért nem tudja látni
egymást a sok ember, a sok-sok királyfi,
úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni?
A másik bánatom: hogyha ő majd holtan
fekszik a föld alatt virággá foszoltan,
senki se tudja majd, hogy királyfi voltam.
Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,
minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:
kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.
Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna
s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,
az én köszönetem így is kevés volna.
Hogyha a föld minden színmézét átadom,
az ő édességét meg nem hálálhatom,
ez az én bánatom, harmadik bánatom.
2008. április 27., vasárnap
2008. április 13., vasárnap
2008. március 22., szombat
2008. március 21., péntek
2008. március 15., szombat
KÉPMISSZIÓ: Virágvasárnap
A nagyhét nyitányaként Jézus bevonul Jeruzsálembe - a te szívedbe betérhetett-e már?!
2008. március 10., hétfő
2008. március 2., vasárnap
SZÓMISSZIÓ - Friss böjti örömüzenet
Adámi Johanna evangélikus teológus mai igehirdetése Győrött
(2008. 03. 02. – Böjt 4. vasárnapja – Ézs 54, 7-10)
ISTEN ÖRÖKKÉVALÓ SZERETETTEL SZERET MINKET
Kedves Gyülekezet!
Életünk átélt eseményei között kitörölhetetlenül ott vannak a kudarcok. Kellemetlen érzések, amelyek sokszor elhatalmasodnak rajtunk. Csalódásainkban keressük a kapaszkodó-kat. Próbáljuk bebiztosítani magunkat, tervezgetünk, érdekeinket keressük. Ha azonban meg-rendül a magunk erejébe vetett bizalmunk, lelki életünkben földrengés ér, az építményeink megdőlnek. A földrengések általában a törésvonalak mentén törnek ki. Azt gondolom, két ilyen fontos törésvonal van az életünkben. Az első, a legmélyebb és leglényegesebb az Isten-nel való kapcsolatunk területe. A második az emberekkel való kapcsolataink. Gyakran élünk át kisebb-nagyobb rengéseket mindkét helyen. Lehetnek ezek alig érzékelhetőek, mint egy veszekedés, félreértés, családi vagy munkahelyi konfliktus, amit hamar helyre lehet hozni. De vannak olyan földmozgások, amelyek során szinte elveszítjük a lábunk alól a talajt, és egész életünk átrendeződik. Lehet ilyen egy válás, a rák vagy más súlyos betegség, vagy egy szeret-tünk elvesztése, egy-egy értelmetlennek tűnő tragédia. Ilyenkor valóban úgy tűnik, mintha Isten elhagyott volna, hátat fordított volna nekünk, nem törődne velünk vagy egyenesen hara-gudna ránk.
Sokszor a hívő ember is úgy gondolja, hogy Isten gondoskodása és szeretete egyenlő azzal, ha mindig, minden sikerül. Előbbre jutok a munkahelyen, kineveznek vezetőnek, meg-emelik a fizetésem. Egyszóval nyitott Mercedesben, autópályán suhanunk a mennybe, s köz-ben barátságosan integetünk a nem hívőknek, hogy így kell ezt csinálni. Nem erről szól a tör-ténet.
A felolvasott igeszakasz első verseiben Isten azt mondja: elhagytalak, és elrejtettem haragomban arcomat előled. Van, amikor átéljük ezt, hogy nem sikerülnek a dolgok, s nem úgy mennek, ahogy azt mi elképzeltük. Isten pedig félelmetesen érthetetlennek tűnik. Ez nem azt jelenti, hogy Isten nem szeret minket, csak éppen másképpen bánik ott, akkor velünk. Úgy, ahogyan kell, ahogyan szükséges. Ha valaki sablonosan úgy gondolkodik Istenről, hogy a hívő ember csakis gazdag, sikeres és egészséges lehet, s gyermekeinek is minden simán kell, hogy menjen: ennek az ábrándnak csődbe jutott hivő élet lesz a következménye.
A fogságban sínylődő nép ezt mondja: Isten elhagyott, mert évtizedek óta vagyunk Babilóniában fogolyként, megalázó rabságban. Reménység és jövő nélkül. Soha nem fogunk innen kiszabadulni, és hazatérni. Tényleg úgy tűnik, hogy amit mondanak, az első látásra igaz. A babilóniai király foglyai, és nincsen szabadulás. Nincs kiút. Esélyük sem látszik arra, hogy valaha haza térjenek, mivel nem látják az évek, évtizedek óta hangzó imádság eredmé-nyét, következményét, azt a következtetést vonják le, hogy Isten elfordult tőlük.
Mi nem esünk időnként ebbe a bűnbe, hibába? Isten-tapasztalásunkban nem hagyatko-zunk sokszor egy-egy élményre, adott pillanatra anélkül, hogy nagyobb összefüggésben fi-gyelnénk Istenre, az ő terveire? Sokszor úgy gondoljuk, hogy nem törődik ügyünkkel, elfor-dul tőlünk, és nem érdekli az, hogy mi van velünk. Az egyre brutálisabbá fajuló világban lát-szólag hiába imádkoznak a hívők. Egyre keményebb a gonoszság és a kiszolgáltatottság. Úgy tűnik, hogy minden változatlan. A világ csúszik a teljes erkölcsi fertő, visszaélés, agresszió felé. Amerre nézünk, a hatalom és a pénz arroganciája egyre szembetűnőbb. Úgy tűnik, hogy nincsen megoldás. Ilyenkor a hívő ember is nevetségessé válhat, hogy lelkiismeretesen ellen-áll az egyre súlyosabb kísértésekben az iszonyatos bűnök szívóerejének, és meri azt mondani: én hiszem azt, hogy Isten létezik, s az események végén Ő mondja majd ki a megoldást. Az Ő kezében van minden, és mindenkinek a sorsa.
Azt mondja Ézsaiás: egy szempillantásra elhagy minket Isten. Joga van hozzá. Sok-szor oka is van rá. A bűneink elválasztanak tőle, és ezért elfordul tőlünk. Elhagy minket, mert mi elhagytuk Őt. Sokszor észre sem vesszük. Vajon az, amit mi egy adott pillanatban érzünk és megtapasztalunk, nem lehet-e törölve egy nagyobb összefüggésnek a része, ami a pilla-natnyi tapasztalatot újraírja, átformálja?
Ez lehet kegyelem az ítéletben is. Kegyelem, mert nevelni akar minket, hogy vegyük észre, milyen nélküle. A hiány sokszor nyilvánvalóvá teszi, hogy milyen nagy érték az, ami nincsen meg.
Tettei időnként felülmúlják értelmünket, megrendül bizalmunk az általunk elképzelt Istenben, és elveszi békességünket. Nem, nem Ő akarja ezt, mi vagyunk ilyenek, hogyha va-lamit nem úgy cselekszik Isten, ahogy várjuk, az elveszi békességünket. De Isten mindig úgy cselekszik, ahogy számunkra az a legjobb.
Az igeszakasz első két verse ellentétpárokra épül: rövid szempillantás – nagy irgalom; túláradó harag – irgalom; egy pillanat – örök hűség. Az emberi tapasztalat pillanataival szem-ben az örök isteni akarat áll. Amikor abban a helyzetben vagyunk, hogy úgy érezzük, és úgy gondoljuk, hogy elfordult, becsukta a szemét, hallgat és alszik, akkor legalább ez a két szó jusson eszünkbe: Szempillantás, örökkévalóság. Egy szempillantásra elfordult, de örökkévaló hűséggel és szeretettel szeret, és irgalmaz nekünk. Ítélete és haragja egy szempillantásig tart, a hűsége pedig örökkévaló.
A béke, sálom, az Ószövetség leggazdagabb szava. Ezzel a szóval áldották és köszön-tötték egymást az emberek. A sálom a teljességet jelenti, a jót, amit Isten megígért. De ez a béke az Istennel való helyes kapcsolaton nyugszik, ezért nincs békességük a bűnösöknek. Először a bűn problémáját kell rendezni, hogy helyreálljon a kapcsolat Isten és népe között. Az előző fejezet, az 53. arról tesz bizonyságot, hogy az igaz Szolga bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen. Elhárította a bűn akadályát az útból. Ezért ebben a fejezetben már örül-hetünk Jeruzsálemmel, mert a béke kiáradhat az emberekre, a Szenvedő Szolga elvégzett mű-ve miatt. Isten népe még fogságban van, de már nincs ítélet alatt. A Szolga engesztelő halála egy új béke-szövetség alapja lehet Isten és népe között.
Az Izrael népére vonatkozó első szövetséget Ábrahámmal kötötte Isten, mikor meg-ígérte, hogy nagy néppé teszi. A következő a Sínai-hegynél kötött szövetség volt, melyben az Úr eljegyezte magának menyasszonyul Izraelt. Az a szövetség pedig, amit Ézsaiás itt említ, a Noéval kötött, amely az egész emberi fajra vonatkozik, nem csak a választott népre. Ez a sza-kasz a fogságot az özönvízhez, Sion gyermekeit pedig Noé családjához hasonlítja. Isten elkö-telezettsége népe iránt olyan erős és rendíthetetlen, mint egész teremtett világa iránt. Nem pusztítja el, hanem védelmezi, hogy áldássá lehessenek.
A 22. Zsoltárban ezt olvassuk: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" Amikor Jézust megfeszítették, ezt idézi. Az Ő kérdésére nem jött válasz. Csend volt. Az Atya Őt valóban elhagyta. Ott hagyta magára, mert Jézuson rajta volt a mi összes bűnünk múltunk-ban, jelenünkben és jövőnkben egyaránt. A világ minden bűnét elhordozta.
Azt mondja Keresztelő János: "Ímé, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét." Az istentelenséget, a káromlást, a hazugságot, a paráznaságot, a csalást, a gyilkosságot, és mind-ezek miatt Isten haragját. Minden rajta volt. Isten elhagyta Jézust. Őt hagyta el, hogy rajtunk könyörülhessen, hogy nekünk bocsánatot adhasson, hogy minket bevigyen az Ő csodálatos országába. Ezt a megváltást hirdeti Ézsaiás, ez az a béke-szövetség, amivel Isten megajándé-kozza a tőle elpártolt népet. Istennél van újrakezdés, helyreállítás, ő nem szab feltételeket, másképp látja az időt.
Mi mindig a másikat okoljuk, nem tudunk megbocsátani. Istennek nem a hangulatától függ a hűsége. Az emberekben csalódunk, Istenben azonban lehetetlen.
Hogy folytatja Ézsaiás? Megrendülhetnek a hegyek, és a halmok meginoghatnak, de hűségem irántad nem inog meg. Értjük? Megrendülnek a halmok, iszonyú földcsuszamlás, földrengés mindenfelé, szó szerint. A halmok meginoghatnak, de hűségem irántad nem inog meg. Bármi megtörténhet egy hívő ember életében is. Egy valami biztosan nem fog megtör-ténni, hogy Isten cserbenhagy minket. Nem válaszol azonnal, nem hallgat meg mindjárt. Nem adja meg azt esetleg, amit kértünk, vagy nem úgy, és nem azon a módon, ahogy gondoltuk, de a hűsége irántunk soha nem inog meg.
A nyomorúság idején két kérdés merül még fel: a miért és a meddig? Miért? Ezt sok-szor nem tudjuk. Meddig? Erre sem tudjuk a választ. Miért? Bűneink és hamisságunk miatt. Vagy csak egyszerűen ez van benne Isten tervében. Meddig? Majd Ő megmondja. Azt mi észre fogjuk venni, amikor letelt az ítélet ideje, és átléptünk a kegyelem idejébe, amikor elve-szi rólunk Isten nehéz, súlyos kezét, és irgalma ér utol minket.
Isten fel akar rázni bennünket! Nehezen látjuk be, hogy Isten szuverén Úr, aki nem-csak jutalmaz, hanem büntet is. Isten kegyelmét szívesen vesszük, halljuk, haragja viszont sért minket. De ekkor sem szűnhet meg hitünk őbenne, mert az Ő bölcsessége számunkra elérhe-tetlen tudás. Ilyen helyzetben tehát a próféta szavaira támaszkodhatunk: az ígéretre, hogy Is-ten sohasem pusztít el, ha az övéi közé tartozunk: bármilyen mélységbe kerülünk, neki van kegyelme számunkra. Ezt pedig Jézus Krisztusban tapasztalhatjuk meg. Isten szuverén dönté-sei felülírják életünk logikáját, és hinnünk kell, hogy mindez javunkra válik. Ámen.
Imádkozzunk!
Bocsásd meg nekünk, mindenható Istenünk, hogy sokszor meggyőződésünk, hogy te elfordultál tőlünk, és elhagytál bennünket. S valóban a mi bűneink, mulasztásaink és vétkeink miatt tragikusan magunkra maradunk. De köszönjük, hogy a mélységből is kiálthatunk hoz-zád, és te a kiáltó szót meghallod, és meghallgatsz bennünket.
Köszönjük, hogyha évek óta kiáltottunk, s most eljött a meghallgatás ideje. Köszön-jük, Urunk, hogy nem fordulsz el tőlünk hosszú távra, csak egy szempillantásra. Néha nekünk ez a szempillantás is éveknek, hosszú időnek tűnik.
Isten, bocsásd meg nekünk minden lázadásunkat, minden bizalmatlanságunkat, kétel-kedéseinket, és bűnös hitetlenségünket.
Köszönjük, hogy örökkévaló szeretettel szeretsz, ezért hívtál ma is magadhoz. Kö-szönjük, hogy aki tehozzád fordul, semmiképpen el nem küldöd azt magadtól.
Köszönjük, hogy tudhatjuk, bizonyosak lehetünk afelől, hogyha egy szempillantásra el is fordulsz tőlünk, a hegyek meginoghatnak, és a halmok összedőlhetnek, de soha nem hagysz magunkra minket.
Köszönjük, hogy örökkévaló szeretettel szeretsz, s egyszer majd átviszel minket a te Fiad csodálatos országába. Ezt a reménységet plántáld most is a mi szívünkbe, kérünk. Ebben a békességben hadd hordozzuk el mindazt, ami ér minket. Ámen.
(2008. 03. 02. – Böjt 4. vasárnapja – Ézs 54, 7-10)
ISTEN ÖRÖKKÉVALÓ SZERETETTEL SZERET MINKET
Kedves Gyülekezet!
Életünk átélt eseményei között kitörölhetetlenül ott vannak a kudarcok. Kellemetlen érzések, amelyek sokszor elhatalmasodnak rajtunk. Csalódásainkban keressük a kapaszkodó-kat. Próbáljuk bebiztosítani magunkat, tervezgetünk, érdekeinket keressük. Ha azonban meg-rendül a magunk erejébe vetett bizalmunk, lelki életünkben földrengés ér, az építményeink megdőlnek. A földrengések általában a törésvonalak mentén törnek ki. Azt gondolom, két ilyen fontos törésvonal van az életünkben. Az első, a legmélyebb és leglényegesebb az Isten-nel való kapcsolatunk területe. A második az emberekkel való kapcsolataink. Gyakran élünk át kisebb-nagyobb rengéseket mindkét helyen. Lehetnek ezek alig érzékelhetőek, mint egy veszekedés, félreértés, családi vagy munkahelyi konfliktus, amit hamar helyre lehet hozni. De vannak olyan földmozgások, amelyek során szinte elveszítjük a lábunk alól a talajt, és egész életünk átrendeződik. Lehet ilyen egy válás, a rák vagy más súlyos betegség, vagy egy szeret-tünk elvesztése, egy-egy értelmetlennek tűnő tragédia. Ilyenkor valóban úgy tűnik, mintha Isten elhagyott volna, hátat fordított volna nekünk, nem törődne velünk vagy egyenesen hara-gudna ránk.
Sokszor a hívő ember is úgy gondolja, hogy Isten gondoskodása és szeretete egyenlő azzal, ha mindig, minden sikerül. Előbbre jutok a munkahelyen, kineveznek vezetőnek, meg-emelik a fizetésem. Egyszóval nyitott Mercedesben, autópályán suhanunk a mennybe, s köz-ben barátságosan integetünk a nem hívőknek, hogy így kell ezt csinálni. Nem erről szól a tör-ténet.
A felolvasott igeszakasz első verseiben Isten azt mondja: elhagytalak, és elrejtettem haragomban arcomat előled. Van, amikor átéljük ezt, hogy nem sikerülnek a dolgok, s nem úgy mennek, ahogy azt mi elképzeltük. Isten pedig félelmetesen érthetetlennek tűnik. Ez nem azt jelenti, hogy Isten nem szeret minket, csak éppen másképpen bánik ott, akkor velünk. Úgy, ahogyan kell, ahogyan szükséges. Ha valaki sablonosan úgy gondolkodik Istenről, hogy a hívő ember csakis gazdag, sikeres és egészséges lehet, s gyermekeinek is minden simán kell, hogy menjen: ennek az ábrándnak csődbe jutott hivő élet lesz a következménye.
A fogságban sínylődő nép ezt mondja: Isten elhagyott, mert évtizedek óta vagyunk Babilóniában fogolyként, megalázó rabságban. Reménység és jövő nélkül. Soha nem fogunk innen kiszabadulni, és hazatérni. Tényleg úgy tűnik, hogy amit mondanak, az első látásra igaz. A babilóniai király foglyai, és nincsen szabadulás. Nincs kiút. Esélyük sem látszik arra, hogy valaha haza térjenek, mivel nem látják az évek, évtizedek óta hangzó imádság eredmé-nyét, következményét, azt a következtetést vonják le, hogy Isten elfordult tőlük.
Mi nem esünk időnként ebbe a bűnbe, hibába? Isten-tapasztalásunkban nem hagyatko-zunk sokszor egy-egy élményre, adott pillanatra anélkül, hogy nagyobb összefüggésben fi-gyelnénk Istenre, az ő terveire? Sokszor úgy gondoljuk, hogy nem törődik ügyünkkel, elfor-dul tőlünk, és nem érdekli az, hogy mi van velünk. Az egyre brutálisabbá fajuló világban lát-szólag hiába imádkoznak a hívők. Egyre keményebb a gonoszság és a kiszolgáltatottság. Úgy tűnik, hogy minden változatlan. A világ csúszik a teljes erkölcsi fertő, visszaélés, agresszió felé. Amerre nézünk, a hatalom és a pénz arroganciája egyre szembetűnőbb. Úgy tűnik, hogy nincsen megoldás. Ilyenkor a hívő ember is nevetségessé válhat, hogy lelkiismeretesen ellen-áll az egyre súlyosabb kísértésekben az iszonyatos bűnök szívóerejének, és meri azt mondani: én hiszem azt, hogy Isten létezik, s az események végén Ő mondja majd ki a megoldást. Az Ő kezében van minden, és mindenkinek a sorsa.
Azt mondja Ézsaiás: egy szempillantásra elhagy minket Isten. Joga van hozzá. Sok-szor oka is van rá. A bűneink elválasztanak tőle, és ezért elfordul tőlünk. Elhagy minket, mert mi elhagytuk Őt. Sokszor észre sem vesszük. Vajon az, amit mi egy adott pillanatban érzünk és megtapasztalunk, nem lehet-e törölve egy nagyobb összefüggésnek a része, ami a pilla-natnyi tapasztalatot újraírja, átformálja?
Ez lehet kegyelem az ítéletben is. Kegyelem, mert nevelni akar minket, hogy vegyük észre, milyen nélküle. A hiány sokszor nyilvánvalóvá teszi, hogy milyen nagy érték az, ami nincsen meg.
Tettei időnként felülmúlják értelmünket, megrendül bizalmunk az általunk elképzelt Istenben, és elveszi békességünket. Nem, nem Ő akarja ezt, mi vagyunk ilyenek, hogyha va-lamit nem úgy cselekszik Isten, ahogy várjuk, az elveszi békességünket. De Isten mindig úgy cselekszik, ahogy számunkra az a legjobb.
Az igeszakasz első két verse ellentétpárokra épül: rövid szempillantás – nagy irgalom; túláradó harag – irgalom; egy pillanat – örök hűség. Az emberi tapasztalat pillanataival szem-ben az örök isteni akarat áll. Amikor abban a helyzetben vagyunk, hogy úgy érezzük, és úgy gondoljuk, hogy elfordult, becsukta a szemét, hallgat és alszik, akkor legalább ez a két szó jusson eszünkbe: Szempillantás, örökkévalóság. Egy szempillantásra elfordult, de örökkévaló hűséggel és szeretettel szeret, és irgalmaz nekünk. Ítélete és haragja egy szempillantásig tart, a hűsége pedig örökkévaló.
A béke, sálom, az Ószövetség leggazdagabb szava. Ezzel a szóval áldották és köszön-tötték egymást az emberek. A sálom a teljességet jelenti, a jót, amit Isten megígért. De ez a béke az Istennel való helyes kapcsolaton nyugszik, ezért nincs békességük a bűnösöknek. Először a bűn problémáját kell rendezni, hogy helyreálljon a kapcsolat Isten és népe között. Az előző fejezet, az 53. arról tesz bizonyságot, hogy az igaz Szolga bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen. Elhárította a bűn akadályát az útból. Ezért ebben a fejezetben már örül-hetünk Jeruzsálemmel, mert a béke kiáradhat az emberekre, a Szenvedő Szolga elvégzett mű-ve miatt. Isten népe még fogságban van, de már nincs ítélet alatt. A Szolga engesztelő halála egy új béke-szövetség alapja lehet Isten és népe között.
Az Izrael népére vonatkozó első szövetséget Ábrahámmal kötötte Isten, mikor meg-ígérte, hogy nagy néppé teszi. A következő a Sínai-hegynél kötött szövetség volt, melyben az Úr eljegyezte magának menyasszonyul Izraelt. Az a szövetség pedig, amit Ézsaiás itt említ, a Noéval kötött, amely az egész emberi fajra vonatkozik, nem csak a választott népre. Ez a sza-kasz a fogságot az özönvízhez, Sion gyermekeit pedig Noé családjához hasonlítja. Isten elkö-telezettsége népe iránt olyan erős és rendíthetetlen, mint egész teremtett világa iránt. Nem pusztítja el, hanem védelmezi, hogy áldássá lehessenek.
A 22. Zsoltárban ezt olvassuk: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" Amikor Jézust megfeszítették, ezt idézi. Az Ő kérdésére nem jött válasz. Csend volt. Az Atya Őt valóban elhagyta. Ott hagyta magára, mert Jézuson rajta volt a mi összes bűnünk múltunk-ban, jelenünkben és jövőnkben egyaránt. A világ minden bűnét elhordozta.
Azt mondja Keresztelő János: "Ímé, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét." Az istentelenséget, a káromlást, a hazugságot, a paráznaságot, a csalást, a gyilkosságot, és mind-ezek miatt Isten haragját. Minden rajta volt. Isten elhagyta Jézust. Őt hagyta el, hogy rajtunk könyörülhessen, hogy nekünk bocsánatot adhasson, hogy minket bevigyen az Ő csodálatos országába. Ezt a megváltást hirdeti Ézsaiás, ez az a béke-szövetség, amivel Isten megajándé-kozza a tőle elpártolt népet. Istennél van újrakezdés, helyreállítás, ő nem szab feltételeket, másképp látja az időt.
Mi mindig a másikat okoljuk, nem tudunk megbocsátani. Istennek nem a hangulatától függ a hűsége. Az emberekben csalódunk, Istenben azonban lehetetlen.
Hogy folytatja Ézsaiás? Megrendülhetnek a hegyek, és a halmok meginoghatnak, de hűségem irántad nem inog meg. Értjük? Megrendülnek a halmok, iszonyú földcsuszamlás, földrengés mindenfelé, szó szerint. A halmok meginoghatnak, de hűségem irántad nem inog meg. Bármi megtörténhet egy hívő ember életében is. Egy valami biztosan nem fog megtör-ténni, hogy Isten cserbenhagy minket. Nem válaszol azonnal, nem hallgat meg mindjárt. Nem adja meg azt esetleg, amit kértünk, vagy nem úgy, és nem azon a módon, ahogy gondoltuk, de a hűsége irántunk soha nem inog meg.
A nyomorúság idején két kérdés merül még fel: a miért és a meddig? Miért? Ezt sok-szor nem tudjuk. Meddig? Erre sem tudjuk a választ. Miért? Bűneink és hamisságunk miatt. Vagy csak egyszerűen ez van benne Isten tervében. Meddig? Majd Ő megmondja. Azt mi észre fogjuk venni, amikor letelt az ítélet ideje, és átléptünk a kegyelem idejébe, amikor elve-szi rólunk Isten nehéz, súlyos kezét, és irgalma ér utol minket.
Isten fel akar rázni bennünket! Nehezen látjuk be, hogy Isten szuverén Úr, aki nem-csak jutalmaz, hanem büntet is. Isten kegyelmét szívesen vesszük, halljuk, haragja viszont sért minket. De ekkor sem szűnhet meg hitünk őbenne, mert az Ő bölcsessége számunkra elérhe-tetlen tudás. Ilyen helyzetben tehát a próféta szavaira támaszkodhatunk: az ígéretre, hogy Is-ten sohasem pusztít el, ha az övéi közé tartozunk: bármilyen mélységbe kerülünk, neki van kegyelme számunkra. Ezt pedig Jézus Krisztusban tapasztalhatjuk meg. Isten szuverén dönté-sei felülírják életünk logikáját, és hinnünk kell, hogy mindez javunkra válik. Ámen.
Imádkozzunk!
Bocsásd meg nekünk, mindenható Istenünk, hogy sokszor meggyőződésünk, hogy te elfordultál tőlünk, és elhagytál bennünket. S valóban a mi bűneink, mulasztásaink és vétkeink miatt tragikusan magunkra maradunk. De köszönjük, hogy a mélységből is kiálthatunk hoz-zád, és te a kiáltó szót meghallod, és meghallgatsz bennünket.
Köszönjük, hogyha évek óta kiáltottunk, s most eljött a meghallgatás ideje. Köszön-jük, Urunk, hogy nem fordulsz el tőlünk hosszú távra, csak egy szempillantásra. Néha nekünk ez a szempillantás is éveknek, hosszú időnek tűnik.
Isten, bocsásd meg nekünk minden lázadásunkat, minden bizalmatlanságunkat, kétel-kedéseinket, és bűnös hitetlenségünket.
Köszönjük, hogy örökkévaló szeretettel szeretsz, ezért hívtál ma is magadhoz. Kö-szönjük, hogy aki tehozzád fordul, semmiképpen el nem küldöd azt magadtól.
Köszönjük, hogy tudhatjuk, bizonyosak lehetünk afelől, hogyha egy szempillantásra el is fordulsz tőlünk, a hegyek meginoghatnak, és a halmok összedőlhetnek, de soha nem hagysz magunkra minket.
Köszönjük, hogy örökkévaló szeretettel szeretsz, s egyszer majd átviszel minket a te Fiad csodálatos országába. Ezt a reménységet plántáld most is a mi szívünkbe, kérünk. Ebben a békességben hadd hordozzuk el mindazt, ami ér minket. Ámen.
2008. február 24., vasárnap
SZÓMISSZIÓ - Böjti örömhír
Jézus Krisztus mondja: „Én élek, és ti is élni fogtok.”
(Jn 14,19)
ÜDVBIZONYOSSÁG – LEHETSÉGES?
Életünk egyik legnagyobb nyomorúsága, hogy nehezen nézünk szembe az elmúlással, különösen is saját elmúlásunkkal. A gondolat, - hogy egyszer nem leszek többé - sokakat megrémít, depresszióba dönt. Az Úr nem hagy minket kétségek között, igéjében elmondja, hogy mi vár ránk.
„Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, az nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta.” (Jn 3,36) Az Úr Jézus megoldást kínál a mi földi és örök életünkre, de az örök élet nem mindenkié, csak azé, aki befogadja a szívébe, az életébe az Úr Jézust.
Hogyan lehetséges ez?
1. Meglátom kicsoda az Isten, és ki vagyok én? Felismerem a bűneimet, hogy Isten nélkül elveszett, nyomorult ember vagyok.
2. Megbánom és megvallom bűneimet.
3. Elfogadom a bűnbocsánatot.
4. Behívom az Úr Jézust az életembe, és életem vezetését átadom Neki.
5. Új életet kezdek Vele, és ebben az új életben járok.
Ha mindez megtörténik, akkor is lesznek nehézségeink, de már nem egyedül kell küzdenünk, mert az Úr Jézus része az életünknek.
Isten legnagyobb ajándéka, hogy Fiát halálra adta a mi bűneinkért de Jézus legyőzte a halált, feltámadt és él ma is! Mindenki, aki átadja az életét Neki, aki hisz Őbenne, annak örök élete van, ami itt kezdődik e földi keretek között, és odaát folytatódik.
Jézus azt mondja: „Én élek és ti is élni fogtok.” Aki hisz Őbenne, tudhatja, hogy örök életem van. Ez az üdvbizonyosság. Felmerülhet a kérdés: vajon biztosan tudhatom, hogy üdvösségem van? Igen, hiszen maga az Úr mondja. Azt is tudnunk kell, hogy az örök élet a mennyben nem mindenkié. Nem elég hinni, hogy van Isten, az üdvösség, az örök élet alapja, hogy Jézus az életem ura.
A Mindenható Isten nem adott más utat a mennybe, mint az Ő Fiát. Nem lehet kikerülni, megkerülni az Úr Jézust, csak rajta keresztül van út a mennybe, Ő az egyetlen út.
Megdöbbentő volt számomra, amikor egy rég nem látott ismerősömmel találkoztam, aki azt mondta: „Mindegy melyik világvallásban találja meg az ember az igazságot, a lényeg, hogy megtalálja.” Tudnunk kell, az üdvösség, az örök élet egyedül Jézusért lehet a miénk. Nem a mi érdemünk, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem azért, mert Jézus a kereszten kifizette bűneink büntetését, feltámadásával legyőzte a halált. Jézus él és ezért élhetünk mi is!
Az év igéjén keresztül az Úr adjon bátorítást annak, aki még nem az Úr Jézusé, hogy merje meghozni ezt az örök életre szóló döntést: behívom az életembe az Úr Jézust és új életet kezdek Vele. Annak, aki pedig már Jézussal éli az életét abban adjon bátorítást, bizonyosságot, hogy Jézus él, így én is élek itt e földön és majd odaát. Ámen.
Labossáné Kővágó Anita
Forrás: Hírmondó - a Nyíregyházi Evangélikus Gyülekezet hírei, 2008. 1-2. szám
http://nyiregyhaza.mindenkilapja.hu/
(Jn 14,19)
ÜDVBIZONYOSSÁG – LEHETSÉGES?
Életünk egyik legnagyobb nyomorúsága, hogy nehezen nézünk szembe az elmúlással, különösen is saját elmúlásunkkal. A gondolat, - hogy egyszer nem leszek többé - sokakat megrémít, depresszióba dönt. Az Úr nem hagy minket kétségek között, igéjében elmondja, hogy mi vár ránk.
„Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, az nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta.” (Jn 3,36) Az Úr Jézus megoldást kínál a mi földi és örök életünkre, de az örök élet nem mindenkié, csak azé, aki befogadja a szívébe, az életébe az Úr Jézust.
Hogyan lehetséges ez?
1. Meglátom kicsoda az Isten, és ki vagyok én? Felismerem a bűneimet, hogy Isten nélkül elveszett, nyomorult ember vagyok.
2. Megbánom és megvallom bűneimet.
3. Elfogadom a bűnbocsánatot.
4. Behívom az Úr Jézust az életembe, és életem vezetését átadom Neki.
5. Új életet kezdek Vele, és ebben az új életben járok.
Ha mindez megtörténik, akkor is lesznek nehézségeink, de már nem egyedül kell küzdenünk, mert az Úr Jézus része az életünknek.
Isten legnagyobb ajándéka, hogy Fiát halálra adta a mi bűneinkért de Jézus legyőzte a halált, feltámadt és él ma is! Mindenki, aki átadja az életét Neki, aki hisz Őbenne, annak örök élete van, ami itt kezdődik e földi keretek között, és odaát folytatódik.
Jézus azt mondja: „Én élek és ti is élni fogtok.” Aki hisz Őbenne, tudhatja, hogy örök életem van. Ez az üdvbizonyosság. Felmerülhet a kérdés: vajon biztosan tudhatom, hogy üdvösségem van? Igen, hiszen maga az Úr mondja. Azt is tudnunk kell, hogy az örök élet a mennyben nem mindenkié. Nem elég hinni, hogy van Isten, az üdvösség, az örök élet alapja, hogy Jézus az életem ura.
A Mindenható Isten nem adott más utat a mennybe, mint az Ő Fiát. Nem lehet kikerülni, megkerülni az Úr Jézust, csak rajta keresztül van út a mennybe, Ő az egyetlen út.
Megdöbbentő volt számomra, amikor egy rég nem látott ismerősömmel találkoztam, aki azt mondta: „Mindegy melyik világvallásban találja meg az ember az igazságot, a lényeg, hogy megtalálja.” Tudnunk kell, az üdvösség, az örök élet egyedül Jézusért lehet a miénk. Nem a mi érdemünk, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem azért, mert Jézus a kereszten kifizette bűneink büntetését, feltámadásával legyőzte a halált. Jézus él és ezért élhetünk mi is!
Az év igéjén keresztül az Úr adjon bátorítást annak, aki még nem az Úr Jézusé, hogy merje meghozni ezt az örök életre szóló döntést: behívom az életembe az Úr Jézust és új életet kezdek Vele. Annak, aki pedig már Jézussal éli az életét abban adjon bátorítást, bizonyosságot, hogy Jézus él, így én is élek itt e földön és majd odaát. Ámen.
Labossáné Kővágó Anita
Forrás: Hírmondó - a Nyíregyházi Evangélikus Gyülekezet hírei, 2008. 1-2. szám
http://nyiregyhaza.mindenkilapja.hu/
2008. február 9., szombat
2008. február 8., péntek
2008. február 1., péntek
SZÓMISSZIÓ - Isten "forró drót" online segélyhívószáma:
Hívj segítségül engem! (Zsolt 50,15)
Sürgős hívószámok:
Ha szomorú vagy, hívd a Jn14-et!
Ha valaki cserbenhagy, hívd a Zsolt 27-et!
Ha termékenyebb szeretnél lenni, hívd a Jn15-öt!
Ha bűnt követtél el, hívd a Zsolt51-et!
Ha aggódsz valami miatt, hívd a Mt6:19-34-et!
Ha veszélyben vagy, hívd a Zsolt 91-et!
Amikor Istent távolinak érzed, hívd a Zsolt 139-et!
Ha hitednek erősítésre van szüksége, hívd a Zsid11-et!
Ha magányos vagy, hívd a Zsolt 23-at!
Ha keserű és kritikus lettél, hívd az 1Kor 13-at!
Ha szeretnél megnyugodni, hívd a Mt11:25-30-at!
Ha a világ nagyobbnak tűnik Istennél, hívd a Zsolt 90-et!
Ha honvágyad van, hívd a Zsolt 121-et!
Ha imáid gyengék és önzőek, hívd a Zsolt 67-et!
Ha bátorításra van szükséged, hívd a Józs1-et!
Ha depresszióba estél, hívd a Zsolt 27-et!
Ha elvesztetted a bizalmadat az emberekben, hívd az 1Kor 13-at!
Ha az emberek rosszindulatúnak tűnnek, hívd a Jn15-öt!
Ha elcsüggedtél a munkádban, hívd a Zsolt 126-ot!
Figyelem!
Ezeket a számokat személyesen hívd, ne valamelyik asszisztenseddel!
Minden vonal 0-24 óráig hívható.
Oszd meg ismerőseiddel ezeket a fontos életmentő számokat!
"Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött."
Sürgős hívószámok:
Ha szomorú vagy, hívd a Jn14-et!
Ha valaki cserbenhagy, hívd a Zsolt 27-et!
Ha termékenyebb szeretnél lenni, hívd a Jn15-öt!
Ha bűnt követtél el, hívd a Zsolt51-et!
Ha aggódsz valami miatt, hívd a Mt6:19-34-et!
Ha veszélyben vagy, hívd a Zsolt 91-et!
Amikor Istent távolinak érzed, hívd a Zsolt 139-et!
Ha hitednek erősítésre van szüksége, hívd a Zsid11-et!
Ha magányos vagy, hívd a Zsolt 23-at!
Ha keserű és kritikus lettél, hívd az 1Kor 13-at!
Ha szeretnél megnyugodni, hívd a Mt11:25-30-at!
Ha a világ nagyobbnak tűnik Istennél, hívd a Zsolt 90-et!
Ha honvágyad van, hívd a Zsolt 121-et!
Ha imáid gyengék és önzőek, hívd a Zsolt 67-et!
Ha bátorításra van szükséged, hívd a Józs1-et!
Ha depresszióba estél, hívd a Zsolt 27-et!
Ha elvesztetted a bizalmadat az emberekben, hívd az 1Kor 13-at!
Ha az emberek rosszindulatúnak tűnnek, hívd a Jn15-öt!
Ha elcsüggedtél a munkádban, hívd a Zsolt 126-ot!
Figyelem!
Ezeket a számokat személyesen hívd, ne valamelyik asszisztenseddel!
Minden vonal 0-24 óráig hívható.
Oszd meg ismerőseiddel ezeket a fontos életmentő számokat!
"Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött."
2008. január 27., vasárnap
KÉPMISSZIÓ - A Böjtelő lehetősége
"Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!" (Zsid 3,15)
2008. január 13., vasárnap
2008. január 6., vasárnap
VÍZKERESZT ÜNNEPE
Nem a víz szentelés, hanem az ÚR Jézus Krisztus megkeresztelkedésének ünnepe, valamint a napkeleti bölcsek hódolatának ünnepe, a pogánymisszió ünnepe és Jézus első, kánai menyegzőn tett csodájának ünnepe, amikor dicsősége megjelent e világban. AZ ÚR JÉZUS KRISZTUS A VILÁG VILÁGOSSÁGA! Nekünk is azzá kell lennünk, ha ő a mi Urunk! <><
2007. december 30., vasárnap
2007. december 23., vasárnap
2007. december 15., szombat
2007. december 12., szerda
2007. december 3., hétfő
VERSMISSZIÓ
Adventus Domini... Az Úr eljövetele
Túrmezei Erzsébet
ÁDVENTI HÁZ
Ádventi házunk van, sokablakos.
Minden este nyitunk egy ablakot.
Benn melegen kis fehér gyertya lángol,
és árad a fény minden ablakából.
Kis ablakokkal versenyt fénylenek
csodába bámuló gyerekszemek.
Ablaktábláin biztató írás:
eljő a mennyekből a Messiás.
S a nevét nevezik csodálatosnak.
És fölemeli akit megtaposnak.
És a békesség Fejedelme lesz:
szabadulást hoz, életet szerez.
Telnek a percek, múlnak a napok,
sorra kinyílnak mind az ablakok.
Ahány kis ablak, annyi szent ígéret.
Hívnak, biztatnak, csudákat beszélnek.
Mi áhítattal álljuk mind körül.
A ház sugárzik, és a szív örül.
Fehér falára festve sok gyerek.
Mind Betlehem felé igyekszenek.
Havas fenyők közt, ki gyalog, ki szánon,
Kéz a kézbe’, hogy kis kezük ne fázzon.
Sietve mennek, mint a pásztorok.
Piros orcájuk bízva mosolyog.
De én egy másikat is ismerek.
Nem ilyen derűs, nem ilyen meleg.
Van-e gondom sok, sötét ablakára?
Hiszen itt a karácsony nemsokára.
Nyitom-e sorra mindenegy napon
Krisztusra váró lélekablakom?
Mert az a lelkem is: ádventi ház.
És ha elalszik hogyha nem vigyáz,
olyan sötét lesz majd karácsony-estén,
a fényt, vigaszt hiába is keresném.
Ha majd minden szem, minden szív ragyog,
akkor siratnám, hogy sötét vagyok.
Sötét lelkemen sötét ablakok,
táruljatok, örömre nyíljatok!
Ne legyen egy se zord, egy se zárva.
Ragyogjon mind a Messiásra várva!
Sötét ádventi ház, sokablakos!
Minden este nyíljék egy ablakod.
1940
* * *
Forrás: Túrmezei Erzsébet összegyűjtött művei I. VERSEK (282-283. oldalak)
A költő munkáinak összegyűjtését, rendszerezését a Túrmezei Emlékbizottság
végezte. Kiadja: a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület – Budapest, 2007. http://church.lutheran.hu/febe/
Ez az internetes közlés a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület
– mint a szerző jogutóda – előzetes, írásos engedélyével történt.
Az Olvasók nevében is hálás köszönet a Fébé Választmányának!
http://www.garainyh.hu
* * *
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
