Az ÚR Jézus Atyjával beszélget
2010. február 20., szombat
2010. február 13., szombat
2010. február 9., kedd
Isten dicsérete
TE DEUM LAUDAMUS (Isten, téged dicsérünk…)
Isten téged dicsérünk,
téged Úrnak mi is vallunk,
Téged, örök Isten
minden földi állat dicsér.
Tenéked mennyei angyalok
és mennyei fejedelmek
Tenéked, cherubim és szerafim
mindenkoron énekelnek.
Szent Isten, Szent Úr,
Szent Úristen, dicső Király,
teljes mennyország és föld
felséges dicsőségeddel.
Téged apostolok társasággal dicsérnek.
Téged szent próféták vigassággal dicsérnek.
Téged kínvallott mártírok,
kik éretted meghaltak,
ez világ szerint
anyaszentegyház dicsér.
Felséges magasságnak ő Istenét
mi tisztelendő Urunk,
egyetlenegy Fiadat,
Szentlelked minket megvigasztaló.
Te Krisztus vagy, dicső Király.
Te vagy Atyaistennek örökséges Fia.
Te megváltásra emberséget felvenni
Máriának szent méhét nem útálád.
Te örök halált meggyőzvén
mennyei szent kapukat nekünk megnyitád,
Te ülsz Istennek jobbjára,
Atyának dicsőségében.
Hiszünk eljövendő bírónak,
téged azért Uram mi kérünk,
hogy minket segélj,
kiket szent véreddel megváltál.
Szenteid közé örök dicsőségben
minket számlálj.
Üdvözítsed te népedet Uram Isten
és megáldjad te maradékaidat.
És tarts meg minket
és el fel vigyél örök dicsőségbe.
Minden naponként Téged Úristen dicsérünk.
És Uram te nevedet örökké,
mindörökké dicsérjük.
Melytől Uram Isten minket őrizned
ez napon bűn nélkül.
Légy irgalmas Uram Isten bűnösöknek,
légy irgalmas nekünk!
Legyen te szent irgalmasságod mihozzánk,
mert minekünk te vagy oltalmunk.
Tebenned bízunk mi Úristen,
azért örökké mi élünk.
Ámen.
TE DEUM LAUDAMUS (Isten, téged dicsérünk…)
A Kr. u. IV. századra visszavezethető, kiemelkedő jelentőségű, himnikus jellegű, egyéni kialakítású, csoportos dicsérő ének. Zsoltár felépítésű ókeresztény költemény, amelynek szakaszaihoz különböző dallamok járultak. Elnevezése szokásos módon a szöveg kezdő sorára utal. Minden ünnepi szertartás (körmenetek, keresztelés, zsinatok), sőt társadalmi ünnepek alkalmával is felhangzott. Az ünnepi istentiszteletek ősi befejező himnusza volt.
Sűrű használatának köszönhető, hogy Nyugat-Európában már 1000 körül megjelentek nemzeti nyelvű fordításai, a késő középkortól pedig kottás feljegyzések mutatják anyanyelvi éneklését.
A Peer-kódexben (1526, Országos Széchenyi könyvtár) maradt fenn legkorábbi magyar változata. Ez arra utal, hogy magyar nyelvű éneklése már a 15. század végén szokásban volt. Egyes feljegyzések szerint orgonával kísérték, amelynek dallama nem maradt fenn. Erdélyben, Udvarhelyben ma is a gregorián dallammal és szöveggel éneklik.
Forrás
Schola Hungarica: Magyar Gregoriánum I. (Hungaroton Classic CD, 1994.) szövegkönyve, Rajeczky Benjámin.
www.magyarzenetortenet.hu/de/de01.html
Isten téged dicsérünk,
téged Úrnak mi is vallunk,
Téged, örök Isten
minden földi állat dicsér.
Tenéked mennyei angyalok
és mennyei fejedelmek
Tenéked, cherubim és szerafim
mindenkoron énekelnek.
Szent Isten, Szent Úr,
Szent Úristen, dicső Király,
teljes mennyország és föld
felséges dicsőségeddel.
Téged apostolok társasággal dicsérnek.
Téged szent próféták vigassággal dicsérnek.
Téged kínvallott mártírok,
kik éretted meghaltak,
ez világ szerint
anyaszentegyház dicsér.
Felséges magasságnak ő Istenét
mi tisztelendő Urunk,
egyetlenegy Fiadat,
Szentlelked minket megvigasztaló.
Te Krisztus vagy, dicső Király.
Te vagy Atyaistennek örökséges Fia.
Te megváltásra emberséget felvenni
Máriának szent méhét nem útálád.
Te örök halált meggyőzvén
mennyei szent kapukat nekünk megnyitád,
Te ülsz Istennek jobbjára,
Atyának dicsőségében.
Hiszünk eljövendő bírónak,
téged azért Uram mi kérünk,
hogy minket segélj,
kiket szent véreddel megváltál.
Szenteid közé örök dicsőségben
minket számlálj.
Üdvözítsed te népedet Uram Isten
és megáldjad te maradékaidat.
És tarts meg minket
és el fel vigyél örök dicsőségbe.
Minden naponként Téged Úristen dicsérünk.
És Uram te nevedet örökké,
mindörökké dicsérjük.
Melytől Uram Isten minket őrizned
ez napon bűn nélkül.
Légy irgalmas Uram Isten bűnösöknek,
légy irgalmas nekünk!
Legyen te szent irgalmasságod mihozzánk,
mert minekünk te vagy oltalmunk.
Tebenned bízunk mi Úristen,
azért örökké mi élünk.
Ámen.
TE DEUM LAUDAMUS (Isten, téged dicsérünk…)
A Kr. u. IV. századra visszavezethető, kiemelkedő jelentőségű, himnikus jellegű, egyéni kialakítású, csoportos dicsérő ének. Zsoltár felépítésű ókeresztény költemény, amelynek szakaszaihoz különböző dallamok járultak. Elnevezése szokásos módon a szöveg kezdő sorára utal. Minden ünnepi szertartás (körmenetek, keresztelés, zsinatok), sőt társadalmi ünnepek alkalmával is felhangzott. Az ünnepi istentiszteletek ősi befejező himnusza volt.
Sűrű használatának köszönhető, hogy Nyugat-Európában már 1000 körül megjelentek nemzeti nyelvű fordításai, a késő középkortól pedig kottás feljegyzések mutatják anyanyelvi éneklését.
A Peer-kódexben (1526, Országos Széchenyi könyvtár) maradt fenn legkorábbi magyar változata. Ez arra utal, hogy magyar nyelvű éneklése már a 15. század végén szokásban volt. Egyes feljegyzések szerint orgonával kísérték, amelynek dallama nem maradt fenn. Erdélyben, Udvarhelyben ma is a gregorián dallammal és szöveggel éneklik.
Forrás
Schola Hungarica: Magyar Gregoriánum I. (Hungaroton Classic CD, 1994.) szövegkönyve, Rajeczky Benjámin.
www.magyarzenetortenet.hu/de/de01.html